alak-art.hu

Szerető izmaim kötöttek már régen,
veled együtt elkezdtük nyújtani
lépésről lépésre, s új távok hevében
sem akartam magam túlhajtani.

Nehezen emeltem gyaloglásra lábam,

Engem oly sokszor porba sújtott Isten,
mégis a létem jókedvű, vidám,
megfizettem azt, mit nem kaptam ingyen,
s már ellenségeimmel sincs komoly vitám.

Megbékéltem. Szelíden tűröm sorsom,

Gyertyát talált, pedig mást keresett,
mikor beletúrt mélyen a szemétbe.
Éhes volt már, két napja nem evett,

Mint a cseréptetőn kinövő moha,
mi alatt alig van föld és tápanyag,
mégis gyökeret ereszt mostoha
körülmények között,
s zöldbe öltözött
pázsitpuha lényét élteti,