Hallgasd a csendem!

Hallgasd a csendem!........... ............................................ Csupán egyetlen percig. Hallod a madarak dalát?
Ha mindent elvesztek

Ha mindent elvesztek,
Veremlakó leszek.
Erdőnek mélyén
Egy mély vermet
keresek.
Ott meghúzom magam
távol a sötéttől,
Föld-anyám méhe
megvéd a hidegtől.
Naphosszat bírom majd
Hagymás szonett - grendorf Hagymácska c. versének ihletésére

Könnycseppként hullott konyhaasztalomra
a remény, hogy illatod körbefon.
Újra neked pirul majd a szalonna,
s alatta érted hevül a teflon.
Ahogy a hagymáról lekerül héja,
Jelentés egy női haditudósítótól (Vonulnak a varjak)
A Fekete Hadsereg elhagyja városom,
Fehér-tábornok kemény parancsát nem hallják:
-Maradni még! Hisz a házak közt a FAGY oson,
berúgva gyenge, szúette tölgykapuk alját.
Színjátékos

Csodálja műved változatlanul,
mióta írtad, harminc emberöltő.
Mi vett rá Téged, istenadta költő,
hogy a nevedből elmaradt az Ur?*
A Szentháromság volt talán az ok,
Vágy (18+)

Képzeletemben csók tüze táncol,
én a veremben – bor heve láncol.
Illatod ébred gondolatomban,
vágykapu éled lelki vadonban.
Izzik a vérem, árama áthat.
Sajdul a térdem, szám ha bezárhat...,
Feláldozhatók(?)

Odvas tölgyfa száraz ágán
jó atyánk, a Véletlen ül.
Múltunk izzó emlék-máglyán,
életfilmünk elénk vetül.
Kockái fakulók,
üres papírhajók...
Sámánunk, a jó Véletlen
fel-felszítja a parazsat