Ha mindent elvesztek

Ha mindent elvesztek,
Veremlakó leszek.
Erdőnek mélyén
Egy mély vermet
keresek.
Ott meghúzom magam
távol a sötéttől,
Föld-anyám méhe
megvéd a hidegtől.
Naphosszat bírom majd
"Szemétre"való
Összetört álmaink,a szemétre dobva,
pillantok még rájuk,néha néha lopva,
megfakult szivárvány színeire vágyom,
ha éjjel kínoz,vagy elkerül az álom.
Rég halott tegnapok, emlékek ,köröttem,
Stargazer (önarcvers)

Stargazer, ki csillagot néz
tiszta nyári éjjelen,
szívét szorítja egy vaskéz,
fáj neki a végtelen.
Másként látja - mint kisgyermek -
az egyszerű dolgokat
és ha néha ír egy verset,
Életem felénél...

Életem felénél már jogosan kérded:
"Miért élsz, ha léted ennyire céltalan?
Célok, elvek nélkül mit sem ér az élet.
Lásd be: egész valód kudarc, boldogtalan!"
Talán igazad van, ennyi az életem
Kleopátra örök

E lhívta Isten, égi színpadára. -
L iz, leányom! Kell egy díva nekem!
I ndul a főidény, s nincs Kleopátra.
Szeress úgy...

Szeress úgy, ha téli reggel
minden sötét kint, s fagyott,
szemed borítson meleggel,
s lássam benne a Napot!
Szeress úgy, ha szám legörbül
csókkal fordítsd vissza azt,
Volt egy percem

Volt egy percem a hangos zűrzavarban;
Megálltam némán s behunytam szemem...
Terád gondoltam, mert pont így akartam;
S újra megtalált ott, a szerelem...
Az emberek körülöttem haladtak;
Mint némafilmen mozgó figurák...
S én gondolatban, egyre, lankadatlan;
Simogattam szép kezed bársonyát...
Leírom mindezt, mert jó volt akkor, ott.
Éreztelek. Valahol, mélyen, bennem...
Én, aki mindig csak lopva álmodott,
Abban a percben, újra tiéd lettem...
Szerelmem beléd, úgy csimpaszkodott;
Mint bezárt rab, ha lát egy csillagot...