vers

Nem muszáj neked verset írni

Ha nincs benned lebírhatatlan kényszer,
leírni azt, mit más már régen érlel
magában és bátran kimondana,
de nincsen rá szép szabályos szava,
ne légy költő.
Tornyosulnak a dolgok,

1
Your rating: Nincs (9 votes)

Piramis-gyűlölet

Leülünk, még mint jó barátok,
koccintunk, jólesik a bor.
Szemedben mély fényeket látok,
villog a szeretet alól.
Emlékszel mikor…? s én emlékszem
rég volt és mégis oly közel.

1
Your rating: Nincs (15 votes)

Nem úgy kell

Nem úgy kell kardot rántani,
hogy a hegye hüvelybe törjön.
Ráfeküdhetsz kanálisrácsra,
hidd el a trutymó mégis följön.

Halhatsz hallatlan ideáért,
játszhatsz hoss-ra és játszhatsz bess-re.

1
Your rating: Nincs (9 votes)

Még nem tudom

Még nem tudom, hogy van-e áldó haszna,
tőkémnek, mit papírba fektetek,
az aratásnál én leszek a gazda,
vagy közbeszólnak szétfagyott telek?

Kimagozzák e varjak a vetésem,

1
Your rating: Nincs (11 votes)

Zene nélkül

Megtanultam könnyek nélkül sírni,
láthatatlanul szomorú lenni.
minden nap egy kicsit meghalni,
üvegszilánkokon lépkedni, úgy, hogy
közben megpróbáljam magam ne összevérezni...

1
Your rating: Nincs (5 votes)

Sír a föld

nefelejcs képe

Száguldok a végtelenben,körülöttem a sötét, mint korom.
Magányos vagyok...

Már nem zöldellek, tenger-könnyem rég elfogyott,
száraz testemen a fájó sebek rideg kanyonok.

1
Your rating: Nincs (6 votes)

A rongyszőnyeg katonái

Jutalom, Dana és Erus ihletésére

Zavarba ejt, ha versemért dicsérnek,
hisz nem teszek mást, minthogy alkotok.
Olyan, mintha az óceán az érnek
köszönné meg, hogy van. Ám az okok

1
Your rating: Nincs (5 votes)

A hencegés jogán

Szerénység félre! Én most hencegek.
Leközölték már néhány versemet,

(magatartásom gúnyból szőtt erény)
hümmögtek páran: nem rossz költemény.

Volt aki így szólt: verse elragad,

1
Your rating: Nincs (24 votes)

Verset írni csak úgy…

Verset írni csak úgy lehet, ha nyakon ragadod a titkot,

megzabolázod szívedet, és mersz hazudni néha itt-ott.

 

1
Your rating: Nincs (17 votes)

Mikor elszállsz a semmibe

A víz felszíne csillogó,
akár a költő-érdem.
Eltakarja a lényeget,
hogy mi folyik a mélyben.

Nyakadban szikrázó medál,
fejeden babér-sapka.
S az veszi vissza holnap majd,

1
Your rating: Nincs (6 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 86 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Türkizben

Összes vers

Összes vers : 6518

Összes próza

Összes próza : 421

Összes kép

Összes kép : 1039

Összes hangos vers

Összes audio : 39