Vérzik az alkonyi ég

Nagygyörgy Erzsébet képe

Szélparipán eltávolodik most már ez az ősz is,
látod-e kedves, lám hogy vérzik az alkonyi ég itt?
Érzed-e most is a nyári melegnek a csókjait égni? 
Sejtem a télt, idegen zajokat generál a fülembe.
 
Köd gomolyog lent, könnyes a fenyves, lassul az elmém.
Este van, alszik a táj, mily némán gördül a Föld ma. 
Testemen érzem a fagy rianását, dúlja a lelkem,
és valahogy tudom én, megdermed bennem a szív is.

Végül a tél sem tombol, csendesül, olvad a jégcsap, 
hisz sebesen fut a vér, s merülünk el a szép szerelembe. 
Hidd csak el, eljön a május, s új tavasz illata árad,
eljön a boldog idő, majd vágyakat érlel a fákon.  

1
Your rating: Nincs (2 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 3 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Tihany

Összes vers

Összes vers : 6624

Összes próza

Összes próza : 424

Összes kép

Összes kép : 1044

Összes hangos vers

Összes audio : 39