Ön-vallás

 

Évezredek óta építem váramat,
s legeltetem benne parlagon nyájamat.
Erős lábakon áll, vallás az alapja,
pillérei bábok, s nincsen vágy kalapra.
Bosszú szülte tervem, aszerint haladok,
disznók a partnerek, de tartsd meg malacod.
Tégla sem kell ide, beépítem máshol,
az én falam mobil, könnyen odébbtáncol.
Igaz olyan is van, mely őrzi a helyét,
s adhatja ott hited sírásra a fejét.
Felhasználok mindent, bolt-ívbe a sarcot,
áthidalóként meg uzsorakamatod.
Ablakot is nyitok bentről a világra,
onnét nézem végig, hogy hervad virága.
A felsőbb szintekre belőled visz grádics,
megnyugodhatsz végre, így szükség lesz rád is.
Hogy e hasznod látod, már ne légy szomorú,
bár az emeleten fekszik egy koszorú...
A fűtés egyedi, felégetem mádat,
s vámpírként szívom majd az energiádat.
Kürtőmön száll égbe lelked-húzta örvény,
vízcsapomból folyik magam-hozta törvény.
Amikor a tervem tető alá kerül,
bűneimnek sora feledésbe merül.
Nem számít már akkor, hogy lesz-e égi jel,
eldobom a kipám, csúf tőle férfi fej. 

1
Your rating: Nincs (1 vote)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 3 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Tihany

Összes vers

Összes vers : 6617

Összes próza

Összes próza : 424

Összes kép

Összes kép : 1044

Összes hangos vers

Összes audio : 39