Tyúkszem-lélet

Ross képe

Egy szemétdomb csúcsán ült egy tyúkcsoroszlya,
kit gazdag életmű érlelt túlkorosra.
Érdekelt, mi hozta meg neki a sikert,
hogy bakfis korában nem lett nyakatekert.
Közkinccsé válhat egy tyúklét sok csodája,
mert az élményeit tollba kotkodálta:

„Tanultam, ahogy más csirke is szokott,
guánós tyúklétrán minden kis fokot
elégségesekkel bukdácsoltam végig,
aztán letettem az ivarérettségit.
Kimagasló volt a tojóhatékonyság,
nyelték a tojást a közétkező-konyhák.

Magam dolgos voltam, szorgos és termékeny,
míg hozzám képest a kakas csak here.
Kalandokat őriz homályló emlékem,
egy szemétdomb volt a nászok színtere,
s ha visszanézek, száz élmény cirógat:
ott generáltuk a generációkat.

Ám sosem tudtam meg, fiam, vagy lányom lett,
s hogy mi lett belőlük, sosem értesültem:
tányéron elomló, illatos, lágy omlett,
vagy tükörfolt egy pompás jércesültön.
Hogy gondoljak vajon mind e sok tojásra?
Nem lett élményemmé sorsuknak folyása.

Mint tyúkpörköltnek kissé túlkorost,
hisz szétfőzve sem rágható a rost,
nem várnak nyaktilók, forró vizes üstök,
püspökfalatomból nem eszik a püspök.”

Kérlelem Kotkodát, szavait még innám,
ám úgy dönt, ennyi volt; elrakom a pennám.
Kívánom: bónuszként egy értékes létre,
végelgyengülésben hunyja tyúkszemét le!

1
Your rating: Nincs (5 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 3 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Tihany

Összes vers

Összes vers : 6618

Összes próza

Összes próza : 424

Összes kép

Összes kép : 1044

Összes hangos vers

Összes audio : 39