Szociális

Kint, az ablakom alatt
a gödör sokat haladt.
Hét láb hosszú, térdig ér,
föl nem adnám semmiért.

Minden nap mélyül kicsit,
csak bámulják a krimit
tuja fák és a sövény,
és megannyi zöld növény.

Ha mellig ér a gödör,
gond és bú majd nem gyötör.
Leülök a fenekén,
alján végigfekszem én.

Az ásómat fönt hagyom;
földbe szúrom, nem nagyon.
Aki megszán engemet,
puha földdel eltemet.

1
Your rating: Nincs (2 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 23 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Érdeklődés

Összes vers

Összes vers : 6500

Összes próza

Összes próza : 417

Összes kép

Összes kép : 1038

Összes hangos vers

Összes audio : 39