"Sirató"

 

Száraz, kietlen, sóette táj,

dőlt hajóroncs, körötte homok,

múltba-vezető, fájó nyomok…

Él'tet-látott harmat-lélek száll,

újra s újra eső-léptet jár.

Egykor tenger, alatta most csont-

száraz, kietlen, sóette táj,

szomjhalált élve, cseppekre vár.

Vetett hite a letűnt korok

után, csírát őrizve konok-

mód: „Vizet”! - Kiált az égett száj,

száraz, kietlen, sóette táj.

1
Your rating: Nincs (9 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 13 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Tihany

Összes vers

Összes vers : 6624

Összes próza

Összes próza : 424

Összes kép

Összes kép : 1044

Összes hangos vers

Összes audio : 39