Párbajtéren ( egy félbehagyott párbaj, Lir Morlan vs. Toribá)

Toribá képe

Ím, itt állok most előtted Mester!
Reszketve várom hát nékem szánt sorsom,
Nem bánom azt sem, ha ön ma elver,
A párbajtéren sem fogyhat el bókom.
Önnel én versenyt állni nem tudok,
De összeszedem most a bátorságom,
Ígérem, hogy meg nem futamodok,
Bár nincs kit jobban félnék e világon,
Nincs egy sem, Mester, reszketve várok,
Remélve csupán, hogy ön nem csalódik,
Fejemre talán nem száll ma átok,
Úgy teszek ma mindent, ahogy való itt.

Míg önre várok a párbajtéren
Reszketve száll tova minden reményem!

Lir Morlan 2009, augusztus 10 - 11:08

Lásd hát Királyom, mi nyomja lelkem.
Írtam néhány verset, ilyet, olyat is.
De majd' mind úgy kelt életre bennem,
mások által ihletődtek sorai.
Témát választni nehezebb nekem,
mint adott témát versbe dolgozni fel.
E kiváltságot átadnám Neked,
de a vámpírságot, kérlek feledd el!
Tán csak annyit kötnék ki magamtól,
a szótagszám szigorún legyen kötött!
Ne térjünk el az adott adagtól:
tíz, tizenegy szótagos sorok között!

Így vagyok én önálló alkotó,
témát örökké másoktól lopó!:)

Toribá 2009, augusztus 10 - 11:39

Mások által ihletett soroknak
Történelmét tagadni vajh ki meri,
Shakespeare is így tett, vedd bizton bóknak,
S az eredetit ma már ki ismeri??
Tegyünk ma így: tartsunk egy órát,
Okulásául mind az ifjúságnak,
Törjünk nagyra, és tegyünk egy próbát,
Csupán ismétlést nyújtva a világnak.
Vajh mi legyen, ezen töröm fejem,
Embertragédia színekre bontva?
Ősi mítosz átírva e helyen,
Görög, kelta, vagy bibliai strófa?

Bárhogy is, most válassz te ezekből
S kezdhetjük, ha e fontos kérdés eldől.

Lir Morlan 2009, augusztus 10 - 12:05

Rendben, ha már a labdát visszarúgtad
Induljunk ki hát a Bibliából.
Vizsgáljuk meg a titokzatos múltat,
szóljanak szonettek a tudásról!
Nézzük végig az ember fejlődését,
az almafától az atomkorig.
S ha átfogtuk majd mindennek egészét,
rájövünk, felértünk a porszemig.
Mert amit eddig megtudott az ember,
oly csekély az, mint semmi pillanat.
Kettes számrendszer-beli chipjeivel
áttekinti egy másodperc alatt.
.
Létünk bizony ezer rejtélytől terhes,
Mert a tudás nem lehet soha teljes.

Toribá 2009, augusztus 10 - 12:16

Idők kezdetén, semmi közepén
Szólott az Úr: "Legyen!", oly régi rege,
Mindennek előtte hát legyen fény,
S lett ezzel mindennek dicső kezdete.
Legyen fény, és sötét, nappal és éj
Föld, ég, rajta meg Nap, Hold és csillagok.
Legyen állat, ki növényen él,
Legyen kinek erőt, vérszomjat adok,
Erdők, hegyek, vizek, légnek mind
Legyen hát lakója, ezer, és ezer,
Elégedett szeme végigtekint
Már csupán egy gond van hátra ezzel.

Mindnek tetejébe teszlek ember,
Megvan unalmam végleg ki űzze el...

Lir Morlan 2009, augusztus 10 - 12:59

Így tett hát az Úr, Embert teremtve meg.
S növényt, állatot rendelt alája.
De megmondta, mi az, amit nem tehet.
Egy fa gyümölcsét csak csodálhatta.
A tiltó szó, ha végül el is hangzott,
Biztos nem hallotta meg az ember
Mert ha meghallotta volna legott,
Teremtővel ellenkezni nem mer.
Úgy tűnik tehát, a szót nem hallhatta.
Vagy tán értelemmel nem fogta fel?
A savanykás gyümölcsöt megkóstolta,
Az Úr a Kertből ezért űzte el.
.
Rászakadt hát a természet ereje.
Így védekeznie kellett ellene.

Toribá 2009, augusztus 10 - 13:32

S lőn az ember magára hagyva,
Édennek bezárt kapuján túl, eképp,
Villámként sújt rájuk a düh hangja
Bűnös kisgyerekként szívük oly nehéz,
Gyermek születik, s gyarapszik tovább
Nőni kezd egyre az emberek száma,
Ahogy szívükben nő hovatovább,
Az irigység, a féltékenység lángja.
Magának akarván a másikét,
Gyűjtve megbecsülést, tárgyakat, vagyont,
Mormolva folyton istennek igét,
Figyelmedért áldozati vért ha ont.

Az Úr elveszett kegyét keresve
Keserves volt a testvérgyilkos lecke.

*****************************

S lőn túl sok gonoszság e földön,
Félelem, harag, vágytűzű szenvedély,
S mondá az Úr, "Ideje törölnöm",
Pusztulás után jön tiszta esély.
S választá Noét, hogy megmaradjon,
Embernek, állatnak bárkát építsen,
Mindből egy párnak új otthont adjon,
Míg Ő özönvízzel magán könnyítsen.
Millió gyermek hullott pokolra,
Tiszta lap újra a földi életnek,
Hosszú hajóút, kegyetlen próba,
S olajág köszöntés az új kezdetnek.

Ám e sok halál hiábavaló,
Az emberszív most is megingatható...

Lir Morlan 2009, augusztus 17 - 08:29

Tiszta lappal indulhat az ember.
Noé, s népe talpa szűz földet tapos.
Hallja az Úr szavát, de bízni nem mer.
Tornyot épít hát, mely nem éppen lapos.
Magasba törne, új Özönvíz ellen,
Új Ararátként, menedék gyanánt.
Isten szavát feledné az ember:
"Népesítsétek be ezt a kánaánt!"
Péleg népe értette még egymást,
a torony épült, egység volt a nép.
Az Úr pedig fejét rázta folyvást:
"Nem jó ez így, nem tetszik ez a kép!"

"Hát ezután egymást ne értsétek!"
Szólt, s a nyelvek megkeveredének.

Toribá 2009, augusztus 17 - 12:44

1
Your rating: Nincs (3 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 3 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Türkizben

Összes vers

Összes vers : 6567

Összes próza

Összes próza : 422

Összes kép

Összes kép : 1039

Összes hangos vers

Összes audio : 39