Őzvér fehéren

                                Nagy Lászó és Zajácz Edina versei nyomán

Csodálkozhat énrám
boltozata égnek,
hogy a holt szerelmek
meg ne élednének?

Reszkető őzbak a
puska csöve előtt,
én vérzem el rajtad,
mint vadász ha meglőtt.

Én nem vagyok tiszta.
Fehér csak a gyászom,
és mibe csavarnak,
a puha gyolcsvászon.

Lüktető szemeim
őz-árnyként idéznek,
áldozó sutaként
egy szerelem-vésznek;

felhők játékában
is téged lát elmém,
míg veres vérfolttá
nem válsz fehér kelmén.

Hányszor furakodsz még
hajnali álmomba,
ina-feszült lábbal,
vérre sebzett suta,

s meddig viselem még
gyötrő távolságod,
szív-sebes őzbakod,
áldozott vadászod?

Zúgó agyam egyre
peremére tolja
őzvadász-emléked:
legyen tegnap holtja!

2015. április 21.

1
Your rating: Nincs (2 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 3 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Tihany

Összes vers

Összes vers : 6619

Összes próza

Összes próza : 424

Összes kép

Összes kép : 1044

Összes hangos vers

Összes audio : 39