A Nyomtatóló álma.

A Nyomtatóló álma.

Mikor gazdája kiköti éjszakára,
oda sem figyel csatakos lovára.
Maga sem tudja milyen az élete,
nem volt soha lóversenybérlete.

Kicsit még kőröz míg a zabot rágja.
Talán tudja, hogy nincs sok hátra.
Vödör víz, egér és trágyás szalma
álomba kíséri, ez minden jutalma.

Szitál bús feje, szuszog a porfelhő,
a lapockájából óriás szárnya nő.
Kitárja hátra, hogy befedje farát,
hisz oldalt megütné az istálló falát.

Csapong a szárny és vele a ló szíve,
felemeli az ég sötét álommezeibe.
Újra csikó lett, ficánkol és bakkol.
Lerúg száz csillagot is virradatkor.

Elmereng, nyerít, apjára gondol,
aki mesélt neki a Nagy Pegazusról.
“Tiszta víz fakadt patája nyomába,
a költői ihletnek az volt a forrása.”

Reggel frissen ébred, rúg, ficánkol.
Csodaforrást remél patanyomából.
Bakkol, rúg, nyomtatót és falat,
gazdája közben a vágóhídra szalad.

Szeme vérben forog, habzik a háta.
Verejték patakzik a ló nyomába.
Büszke a forrásra, úgy tekint hátra,
költőt remélt, de mészáros várta.

1
Your rating: Nincs (18 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 25 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Türkizben

Összes vers

Összes vers : 6562

Összes próza

Összes próza : 421

Összes kép

Összes kép : 1039

Összes hangos vers

Összes audio : 39