Nyírségi Anteusz

Váci Mihály szellemének

 

Homokbuckák voltak az erejében,

mert ideszülte, naponta, az anyja.

Lelke ragyogott csak ott fenn az égen,

mint egy halandó csillagos kalandja.

 

Keskeny vállait száz örökség súlya

szabdalta, s olykor összeroskadt tőle.

Ám szellemét a dús homokba fúrva,

s így feltöltődve kapott új erőre.

 

Ellene törni sokan voltak készek,

félresikerült semmi-Héraklészek

döngték körül, mondván, hogy: neve jelkép.

 

"Kiválasztotthoz méltatlan, hogy földön

tapodjon lába, ő az égre törjön!"

(Azok ölték meg, akik felemelték)

1
Your rating: Nincs (3 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 1 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Tihany

Összes vers

Összes vers : 6619

Összes próza

Összes próza : 424

Összes kép

Összes kép : 1044

Összes hangos vers

Összes audio : 39