Nyárkeringő
Elment a nyár, s én látom arcán,
az önként vállalt szép gyönyört.
Dolgát letudta, s nem akar tán
mást, mint amit egy meggyötört
vén öregember görcsben óhajt,
ha megölelgeti a halál.
Szenvedésében nagyot sóhajt,
s kínjában megnyugvást talál.
Elment a nyár. S mint háziorvos,
receptre jó őszt írt fel nekünk.
S mi minden reggel, mint a szorgos
beteg e gyógyszerrel ébredünk.
A nyár majd jön, de lesz olyan, akit
közülünk, sajnos, nem találhat itt.
(3 votes)