Nevem

danaiz képe

puha mássalhangzók
között mélység,
kacskaringón ingó
szálkás kereszt,
énségemmel megtelt
szép amfora,
mely túlcsordul egyszer.
S akkor forma,
kiürült régiség,
titokzatos,
itt hagyott kis cserép.
Mégis, mégis
karcolt, kimondott
bizonyosság:
éltem. Egyetlen voltam én.

1
Your rating: Nincs (18 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 13 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6487

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39