Messiás nélkül

Az ágyú dörgött, bohéman faltam
a sovány életet s nevettem:
rongyosan, mohón, büszkén, dagadtan,
gazdagon, kevélyen, veszetten.

Palástom színe eper volt talán,
fülkagylóm a tenger fenekén,
szemem két pipacs, a nyelvem csalán
és mindegyik fogam egy erény.

Ilyen a modern Isten gyermeke,
ilyen volt a nagy pusztuláskor:
mint a többi, nem törődve vele,
hogy egyszer eljön-e a más kor.

Az ember nagy és mégis esetlen -
s a bukása elkerülhetetlen.
 

1
Your rating: Nincs (4 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 6 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Tihany

Összes vers

Összes vers : 6619

Összes próza

Összes próza : 424

Összes kép

Összes kép : 1044

Összes hangos vers

Összes audio : 39