A lehetőség balladája

Van úgy, hogy nem bírod tovább,

panaszkodjál bár mindig másnak.

A parazita ostobák

kérőként, szép szívedre másznak.

Öklendezve indulsz a násznak,

hét szűk esztendő lesz a bőség.

Jóllehet rajtad vihorásznak:

mindig van még egy lehetőség!

 

A mindennapi hülyeség

zsigereidet savban oldja.

Hiába kiáltod: elég!

A szenvedés szikár koboldja

agyadban fészket ütve mondja:

kibírhatatlan itt a hőség.

Ne hallgass rá, hisz ez a dolga:

mindig van még egy lehetőség!

 

Mikor kifeszült ideged

mély szakadék szélére kerget.

Lök rajtad egyet, kinevet,

listájáról kihúz a helyzet.

És a vigyorgó sors tebenned

ünnepelné meg halott hősét,

ne lógasd hullaként a nyelved:

mindig van még egy lehetőség!

 

Igaz, gömbölyű a világ,

 

viszont szögletesek a dolgok.

Meghallgathatják az imád,

de még ettől nem leszel boldog.

Mégis kötelességed szólnod,

fenyegethet ott fenn a bősz ég.

Kudarcaidat majd kihordod:

mindig van még egy lehetőség!

 

Nagyúr! Lehet, tán nincs remény,

s a jót előlünk védi őrség.

De példa rá e költemény:

mindig van még egy lehetőség!

 

 

1
Your rating: Nincs (2 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 2 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

.

Összes vers

Összes vers : 6600

Összes próza

Összes próza : 424

Összes kép

Összes kép : 1042

Összes hangos vers

Összes audio : 39