A küldött

Egyetlen verset sem írtam máma,

merev az ujjam, a fejem kába,

gondolatom csapongó,

önként emelt sorompó.

 

Magasra tettem a lécet,

s levertem - de úgyse érted -

azt mondod:- Szeresd magad

olyannak, amilyen vagy! -

 

Én nem alkudni...Fényért jöttem! 

Galaxis lebeg fölöttem,

láthatatlan glória,

íratlan prófécia.

 

Mégis hiszem, küldtek engem,

hős vagyok e vert seregben,

s úgy megyek majd fel az égbe,

hogy nem veszi senki észre.

1
Your rating: Nincs (1 vote)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 3 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

.

Összes vers

Összes vers : 6600

Összes próza

Összes próza : 424

Összes kép

Összes kép : 1042

Összes hangos vers

Összes audio : 39