A könyörgés balladája

(azoknak, akik jókedvemre törnek)

 

Vágjatok fát a hátamon,

cibáljátok szétálló bajszom,

de ha kell azt is vállalom,

hogy egy hétig jégtáblán alszom,

az Északi, vagy Déli-sarkon,

s közben ajkamról száll az ének,

faragjátok késsel az arcom,

de ne nézzetek már hülyének!

 

Más is tudja már, amit én,

bántó fecsegés, bármit mondtok

s amiről szól e költemény,

hogy a pórnépek nem bolondok.

Timellétek kellene gondnok,

mert mindig elsikkad a lényeg.

Miattatok önsorsot rontok,

de ne nézzetek már hülyének!

 

Bennetek tigris hempereg,

s úgy haladtok, mint szú a fába,

dzsungeles testünk lázbeteg,

krokodilszájba lóg a lába.

Akit talprarántott a bába,

abban tótágast áll az élet.

Kívánjatok a nyavalyába,

de ne nézzetek már hülyének!

 

Ti szülitek az igazat,

s a mi fejünkre hull az átok.

Díszben pompázó kirakat

üvege mögül kiabáltok.

Minket oktatni kész a szátok,

nem zavarnak ordító tények.

Számítson a fél ország rátok,

de ne nézzetek már hülyének!

 

Harcosok vagytok, daliák,

villog a kard, kibomló szélben.

Hozzátok szorít a világ,

s törvényetek szerint kell élnem.

Néktek szolgálni díjas érdem,

tegyék hát ezt ifjak, vének.

Zsámolyotokon kopjon térdem,

de ne nézzetek már hülyének!

 

Nagyúr! Amíg enyém a voksom

okos vagyok, ők csupán szépek,

s mikor kérik tőlem, hát mondom:

na, ne nézzetek már hülyének!

 

Lám-lám, még mindig van valami a fiók alján. Csak arra nem emlékszem kristálytisztán, hogy kik voltak azok, akik annak idején a jókedvemre törtek. Tán csak nem azok, akik most is? wink

 

1
Your rating: Nincs (10 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 1 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

.

Összes vers

Összes vers : 6600

Összes próza

Összes próza : 424

Összes kép

Összes kép : 1042

Összes hangos vers

Összes audio : 39