Irmgard Adomeit: A magányos ház

Szöllősi Dávid képe

Das einsame Haus

Viele Füße gingen einst durchs Haus.
Froh hüpften manche ein und aus,
andere mit behäbigem Tritt,
schleppend war auch mancher Schritt.

Das Haus hat alle Füße gesehen,
sah manche kommen und wieder gehen.
Die Spuren sind nun eingedrückt,
das Haus ist ganz damit bestückt.

Die Füße sind nun alle fort.
Das Haus steht leer an seinem Ort.
Einsam geworden ist sein Gesicht,
doch ohne Seele ist es nicht.

_________________________________

 

A magányos ház

Sok láb ment át e házon itt,

szökdécselt vígan némelyik,

a másik jött komótosan,

magát vonszolta, volt olyan.

 

Megannyi lábat láthatott,

nehány csak jött, már távozott;

nyomok maradtak mindenütt,

padlója is megtelt velük.

 

Ahány volt láb, mind messze jár,

a ház üres mióta már;

most árva, bús arcot mutat,

de lelke még azért maradt…

____________________________

(P.S. Becsszó, nem én ritkítottam, ez a gép "bűne"...)

1
Your rating: Nincs (2 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 4 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

.

Összes vers

Összes vers : 6596

Összes próza

Összes próza : 423

Összes kép

Összes kép : 1042

Összes hangos vers

Összes audio : 39