Imádat

Ross képe

Imádom, amikor éjmélyből fölzengő
borízű orrhangján istent káromol,
majd hosszan, élesen megszólal a csengő,
mivel a lépcsőház homályos, derengő
zugában, hol a fény lustán áramol,
sehogyan nem talált kulcslyukba a kulcsa.
Ilyenkor bensőmben szétárad egy furcsa
hála, hogy őt adtad, Uram, páromul!

Imádom, amikor egyensúlyt kívánva,
mert hogy a parketta túlzón imbolyog,
függélyest átváltva vízszintes irányra,
ruhában, cipőben dől le a díványra.
Arcmaszkom föltéve vár méltó dolog:
a sáros lábbeli fűzőjét kifűzve
lehúzom lábáról, majd a szörnyű bűzre
illatos permetből záport zúdítok.

Imádom, hogy bamba, borostás képéről
percre sem hervad le bárgyú vigyora.
Mintha egy kartonról ragasztót tépnél föl,
előbb egy hörgés jön hörgői mélyéről,
utána gyomrából gazdag vacsora.
Kidöntött tuskóként fekszik, meg se nyikkan,
szájának sarkában rég elhamvadt csikk van,
mint könnyűbúvárnak légzőcsutora.

Imádom, bár néha meggyötör az élet
s szikrázó haragom olykor félrevisz,
tartósak azért a szilárd kötelékek.
Noha „jó barátok” megkönnyebbülnének,
ha szétválnánk, a feltevés hamis.
Tudom jól, nem jön el soha az a korszak,
hogy majd a szobánkban alábbhagy a borszag.
Több ő, mint élettárs: szesztestvérem is!

1
Your rating: Nincs (6 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 9 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Tihany

Összes vers

Összes vers : 6617

Összes próza

Összes próza : 424

Összes kép

Összes kép : 1044

Összes hangos vers

Összes audio : 39