A gyékénykosaras

Sztancsik Éva Lambrozett képe

füstszín gyékénykosarát karján átfonta
mintha az Idő rajta nem fogott volna -
rám nézett, míg egyenes járással haladt
szemünk összetapadt a hold fénye alatt
 
lépett puhán, átlátszó szatén köntösben
míg én könnypatakkal a kertet öntöztem -
repkedtek köröttem szivárvány madarak
szobrász ettől szebbet, álmában, ha farag
 
semmi sem volt biztos, csakis a lebegés
a súlytalan Lét, ahogy bennem heverész -
és hogy min mentem fel az Ég szalonjába?
tán futó mosoly űzött, egy nagyon drága 
 
derűs lények vártak, erre jól emlékszem
háttérként pazar éden, vászonfestményen -
ekkor lejtett mellém a füstszín kosaras
ó, tűnő szellemek!...hiszen én voltam az
 
(2013. április / 2016. április)
 

1
Your rating: Nincs (2 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 6 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Linda kutyám

Összes vers

Összes vers : 6607

Összes próza

Összes próza : 424

Összes kép

Összes kép : 1042

Összes hangos vers

Összes audio : 39