Gondolat a "kortárs" versekről

Braunel képe

Bigiblue: Sortalanul című verse után, kötöttebben...

Először hadd álljon itt az ominózus vers, amely sok idő után
ihletet hozott nekem.
Köszönet érte Bigibluenak...


Sortalanul

 kortalan ülnek a versek az ágon
- riadt verebek -
szédül a sorban az ákombákom
- pontok, gondolatjelek -
betűkké válnak a kóborló álmok
- virágok, levelek -

..így ..
..volt..
..régen..
- voltak betűk, jelek, gondolatok, sorok -
..ma csak pöttyent egyet a szürke veréb, pont oda hullik a pöttye, a folt, hol az üresség nő egyre, nagyra a fejben, s lám, lesz a világban egy nagyszerű folt :

pont
.

pontok sora is pont..minek a sor, minek a betű, mire valók a gondolatok ?!
..verébpiszok a vers ma,
pont
.
.


És itt a gondolat kicsit kötöttebb formában.

Gondolat a "kortárs" versekről

 

Mint a riadt verebek mikor egybe verődnek az ágon;    
kortalan ülnek a versek sorban a lombok alatt, és
nézik az újat, a „jót” ,de nem értik a gondolat ívét.
Bár kiabálnak a pontok, a vesszők, mégse jut el most
„én” tudatukba a szó, mert túlbonyolítva szaladgál.
Elmenekül, majd visszatalál, de hiába szökell, mert
élnek e honban oly emberek is, kik a szép szavakat csak
úgy szeretik, ha megértik a verset. Mert ha kuszán szól,
azt csak az "értők" tudják megmagyarázva követni...

 

1
Your rating: Nincs (5 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 3 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Érdeklődés

Összes vers

Összes vers : 6500

Összes próza

Összes próza : 417

Összes kép

Összes kép : 1038

Összes hangos vers

Összes audio : 39