Családfa

Az élet dolgait kis borjú nem érti,
kérődző anyjától kíváncsian kérdi:
-Bocinak szólított Zsuzsika a minap,
a hosszú vályúnál, hol családunk ihat.
Jó apám hatalmas, felbőszült nagy bika,
orrában csillogó, ezüstös karika.
Anyácskám a rétünk legszebbik tehene,
gyönyörű oldala foltokban fekete.
Nővérem csöpp üsző, fiatal leányka,
virágot szed reggel s estére megrágja.
Okos bátyám tanult, tinó maradt mégis,
úgy véli; páros szám a száztizenhét is!
Bácsikám tülköli: ő bizony nem ökör,
s néki a macskafű illatos íz-gyönyör!
Régóta nem értem, óh, én szegény balga,
hogyan volt nagyapám csak egy szarvasmarha?

 

2012. február 20.

1
Your rating: Nincs (8 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 1 felhasználó és 4 vendég van a webhelyen.

Aktív felhasználók

  • grendorf

Legfrissebb kép

Új Éden

Összes vers

Összes vers : 6590

Összes próza

Összes próza : 423

Összes kép

Összes kép : 1040

Összes hangos vers

Összes audio : 39