9. 11.

barnaby jones képe

Látod, mit szül a téboly, a sötétbe zárt elme,
ha ölni támad kedve, mert másképp' látod az Istent...
Életed máshogy éled, szabadabbak az álmok
nem fordulsz keletnek, vagy nem ülsz az
Úrnak asztalához?..

Elvakított, csőbe húzott a tudat, halni nagy dicsőség,
vérrel festeni be az eget, a hit most acél-kemény, szilárd,
szomjaz halált, mindegy ki az, gyerek, vagy kóbor eb
nem számít nő sem, és csecsemő, ha enni kiált...
Láthatatlan kezek szövik a sorsunk, mint párkák, és Moirák
gombolyítanak milliónyi szálon fonalat.
Az istenek, már rég alszanak, s a bölcsesség is eltűnt
a sok ezer év alatt...
Száll az acélmadár, fétise a kornak, halálszárnyakon
s a jelek még büszkén, szilárdan állnak, mint két Dalia,
kik az öröklétről álmodoznak...s e bezárt pillanatban
hallatszott ezernyi jajszó; káprázat, rossz álom csupán?...
Porban -hamuban száradnak a könnyek, reggel még minden
szép volt, csodás, s a világ tetején, mit a Mammon kreált,
a pénz, tengernyi hegyben állt...
S akkor, mint tébolyult madarak, kiket megzavart a földi delej-
ölni csapódtak,derékba törni már, hozni ezernyi gyászos emléket a jövőből...

Egy Kor, akkor véget ért, büntetni szerettek volna a holnapért…

1
Your rating: Nincs (3 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 11 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Meleg van ! ( Kinek a teste, kinek a lelke szép ! )

Összes vers

Összes vers : 6634

Összes próza

Összes próza : 425

Összes kép

Összes kép : 1044

Összes hangos vers

Összes audio : 39