„Akár az erdőben a vadnyom” (J A. emlékére)

Braunel képe

Hajnalban elvérzett a hold.
Aranyló sárga vére folyt,
Csorgott végig a ház falán;
Mint méz a kaptár oldalán...

___

Benn a házban még síri csend.
Nehéz álmok torz köde leng
Az alvó arcán… s valahol,
Egy kutya szűkölve csahol.

Zihálva riadt fel megint.
Szeme még tétován tekint
A tűnő álomkép után,
Mely gyötri minden éjszakán.

- Elég volt – mondta – el veled
Te gonosz ártó képzelet;
Tűnjetek el rút démonok,
Eztán csak szépet álmodok -...

Lerázni kínzó álmait
Sétára vágyott, bárha itt
Benn a melegben jobb lehet,
Csak kinn szárnyal a képzelet.

Elindult. Vitte a lába.
S mint vad folyónak árhulláma
Úgy tajtékzott a gondolat…
Már itt a töltés… jön egy vonat.

Lehet, hogy elgondolkodott?
Véletlen lépett egy nagyot…?
Lehet, hogy kívánta talán ?
Mint Flórát csókok hajnalán…?

Egy csattanás… és vége lett…
Rögtön látta a fényeket,
Lelke magasra, messze szállt;
Meglátta végre… a Mamát…

___

Hajnalban elvérzett a hold.
Aranyló sárga vére folyt,
Pihent kicsit a föld felett;
S új lélek szállítója lett...

1
Your rating: Nincs (11 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 1 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Érdeklődés

Összes vers

Összes vers : 6511

Összes próza

Összes próza : 420

Összes kép

Összes kép : 1038

Összes hangos vers

Összes audio : 39