Víz-hang

Endymion képe

Misu marha nagyot esett, amikor jégre lépve megcsúszott a lába.

Ahogy a havat leverve magáról sziszegve tápászkodott fel az orra alatt mérgesen cöcögött, hogy mennyire utálja a telet, a hideget, és egyáltalán...

Lassan sántikálva hazaböcöllézett, ahol újabb kínos meglepetás fogadta: a lépcsőház is frissen volt felmosva, ahol regy elegánsan sikkes mozdulattal majdnem újra spárgázott egyet, de még idejében sikerült elkapnia a korlátot.

- Még egy ilyen... - gondolta, ahogy elindult a lakásuk felé.

Besántikálva a szobájába szokott mozdulattal hajította sarokba a táskáját, miközben nagyot fújva huppant a babzsákjára, majd a mennyezetet kezdte szemlélni.

- Fú, de szomjas vagyok! Mit igyak?

Bekapcsolta a TV-t, hátha valami érdekeset talál.

Először a Niagara vízesést mutatták, majd valami politikai vitaműsor volt a vizienergiáról, a következő csatornán a Tiszáról készült dokumentumfilmet mutatták, a negyediken az óceánok élővilágának pusztulását, az ötödiken a Vizipók, csodapók ment.

Kiment a konyhába, és kinyitva a hűtőt kólát vagy valami más 'lónyálat' keresett, de mindössze a nagymamája kedvelt ásványvízére bukkant.

Elővette a teáskannát, és kinyitva a csapot figyelte, hogy telik meg az átlátszó folyadékkal az edény.

Visszazöttyenve a TV elé, elszoruló szívvel figyelte, hogy rombolja természetes környezetét az ember, nézte a koszos tengereket, hatalmas olajszennyeződéseket, a tonnányi szemetet, figyelte a vizek élővilágát, ahogy az életükért küzdenek...

Csatornát váltott, épp a Tisza felső részéről volt szó, mutatták a környező településeket, a korabeli halászat eszközeit (varsákat, hálókat és fenekezőálókat, ólmokat) és persze mindenütt a bölcs, nyugodt folyó.

A viz.

Figyelte a part felett szálló madarak reptét, a szél munkáját.

Fütyülni kezdett a gőz teáskannában; Misu beledobta a filtert, tálcára tette a mézet és a citromlevet, majd továbbnézte a műsort, ahol most a víz körforgását mutatták.

Míg hűlt a tea, odakinn nyúlni kezdtek az árnyékok.

Misu felkiáltott:

- Szivárvány! Álomszép szivárvány játszik a víz felszínén!

Ekkor csodálatos hang szólalt meg.

- Miért nem becsülsz engem?

Magzatkorodtól kezdve én veszlek körbe, én oltom szomjad, langy permetként én mosom bőröd. A kék bolygó, ahol élsz, rólam kapta nevét, mert nélkülem nincs élet. Lehetek ér, csermely, patak, folyam, folyó, tenger, óceán - mind neked dalolunk és táncolunk csilingelve.

Ezüst kacagásunkra gyűlnek az erdei vadak, s halainkkal táplálunk benneteket.

- És az árvizek? A pusztító szökőár? Milyen barát az ilyen? Egyáltalán, mi vagy te? Barát vagy ellenség?

A hang csendesen szólalt meg.

- Te még sohasem vesztél össze a barátaiddal? Akár a legjobbal is?

- De, de igen - válaszolta Misu zavartan, mert eszébe jutott, hogy épp tegnapelött mennyire összevitatkozott a padtársávcal és küldte el őt mérgelődve a jófenébe.

Aznap rosszkedvűen ment haza.

A vízhang szelíden folytatta.

- Látod, velem is így van ez. Árammal látom el házatokat, hatalmas uszályok hordoznak a hátamon nehéz terheket, vagy csendes sétahajózással mutatom meg a környezetem szépségeit.. Testembe merülve gyönyörködhetsz víz alatti szikláimban, korallzátonyaimban, a halrajaim vonulásában. Játszhatsz a Balatonban, a folyamaimban vagy akár egy strandon.

Ha tűz van, oltani én segítek, és levest is az én segítségemmel tudsz főzni.

Ha nem vigyáztok, morcos leszek. Az emberi felelőtlenség, kapzsiság miatt arcom rúttá vált, mert egyszerűbb - mert olcsóbb -  a szemetet, a szennyet, azolajat az képembe önteni mérgezve vele állataimat, mintsem tisztességesen megszabadulni attól.

Mértéktelenül pusztítani az élővilágot, nem törődve azzal, mi lesz holnap vagy holnapután?

Igen, ilyenkor nem vagyok lágy, szelíd és simogató, ilyenkor zúgok, bőgök ordítok, tajtékzok, ahogy forrásaim mérgezik, nem figyelnek a csöpögő csapokra, folyó wc-tartályokra nem törődve így azzal, hogy maguk alatt vágják a fát.

A TV-ben felcsendült Bedrich Smetana csodálatos zenéje, a Moldva.

Misu csodálkozva nézett körül.

Teája rég kihűlt, a képernyőn a Balatont mutatták.

Fogmosásnál nem zárta el rögtön a csapot, figyelte a csendesen folyó vizet, és halkan ennyit mondott: 

- Köszönöm!

2019 . IV. 27.

1
Your rating: Nincs (1 vote)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 12 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Türkizben

Összes vers

Összes vers : 6562

Összes próza

Összes próza : 421

Összes kép

Összes kép : 1039

Összes hangos vers

Összes audio : 39