Temetőben... 1. rész

Mara újra megszökött. Ha kikapott ha félt a veréstől, vagy ha csak szeretetre vágyott. Szóval Mara megszökött. Egyenesen a temetőbe indult.
Anya majd megérti! Anya meghallgatja! Az iskolatáska nagyon nehéz volt,de azért a vékony kislányt a szél szinte repitette fel a hegyre . Hideg volt, csontig hatolt, már most remegett, úgy fázott. Amikor a temető kapujához ért hallotta, hogy a gyárakban "fújnak". A munkaídő végét jelezték igy.
Apuka biztos izgul majd, talán még meg is ijed - gondolta Mara. Ha még szeret minket. Józsikát és engem.
Ezzel befordult a temető kapuján. Tudta, hogy 5 órakor bezárják a kapukat, mert hamar sötétedik. Persze elötte a temetőszolga, hangosan csengettyűzik.
Megszaporázta lépteit. Már messziröl látta, a magas rózsaszín márvány sírkövet. Mellette szerényen húzodott meg Anya mükö síremléke. Legalább
nem veszik észre ha ott üldögél.
Kis csokor őszirózsát hozott, - az uzsonna pénzből vette. Ekkor jutott eszébe, hogy reggel evett utoljára, azt is kapkodva. Megkordult a gyomra. Leült a sírra és mindent elpanaszolt Anyának. A sírköre nézett, Élt 29 évet... Óh! Istenem.
Szeméből patakzottak a könnyek. Anyaaaaa! - gyere vissza! Könyörgött de a
segélykérő sírásra, kérésre, nem jött felelet. Mara üldögélt és halkan duruzsolva, mintha ímát mormolna, mesélt Anyának. A veréseket a kínzásokat a lelke fájdalmait, az iskolai eredményeket . Persze azt is, hogy most,
nem tud még rendesen tanulni sem, mert mindig fél.
Iréntől- a mostohától!
Azt, hogy Józsikát a bátyust is bántja ez a nő. Sőt még Apa után is odadobta a szabó ollót. Ami persze beleállt Apa sarkába, amit úgy húztak ki belőle a mentősök. Minden csurom vér volt Apa sápadtan kiabált,- meg akarsz ölni? Persze semmi nem lett belöle . Kibékültek és ennyi. Minket pedig ok nélkül is elver,az Irén, hátha még oka is van. Akkor kínoz, a talpamat veri, előre megmondja hányat űt.Persze ezt még Apa nem tudja. Mertha elárulnánk megölne minket. Ezt mondta!
-Megszólalt a csengettyű. Belehasított a csendbe.
Nem! - nem megyek sehová! Itt maradok Anyával-gondolta Mara. Tovább sírdogált majd lassan lecsukodtak a szemei és elaludt.
Arra ébredt, hogy egész testében remeg. Gyorsan lehúzta a cipőjét és masszirozta a lábait. Istenem! - megfagyok. Lassan felállt. Úgy érezte
mintha nem is lenne lába. Késöbb olyan fájdalmai voltak, hogy alig tudott lépkedni. Pedig most már menni kell!! Nagyika már biztos nagyon izgul érte.
Borzasztóan izgul érte, mert Apáék, mindig ott keresik először!! Ilyen késön még soha nem ment a Nagyanyjához.
-Most ügyesen!- biztatta magát Mara. A táskáját átdobta a temető keritésén és nehezen, de átmászott rajta. Pár helyen felsértette a kezét, de nem ért rá ezzel törödni. Rettenetes hideg és sötét volt. Csak ez a remegés abbamaradna már! De nem ! Egyre jobban fázott. Jó lenne egy forró tea!
A Nagyika jó meleg ágyára és szerető símogatására gondolt. Sietve elindult. Félelem nem volt benne, mert Anya gondolatban vele volt.Különben is nem az első alkalom, hogy Anyához jön a temetöbe panaszkodni.Most már sietősre fogta a lépteit. Nagyika háza bizony nem volt túl közel a temetőhöz. Lopakodva ment be a csendes kis budafoki utcába ahol,úgy gondolta védelemre talál ismét.
Megdöbbenve látta, hogy Apja kocsija ott áll a Nagyika háza előtt...

Folyt köv.

1
Your rating: Nincs (3 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 1 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Meleg van ! ( Kinek a teste, kinek a lelke szép ! )

Összes vers

Összes vers : 6633

Összes próza

Összes próza : 425

Összes kép

Összes kép : 1044

Összes hangos vers

Összes audio : 39