Nem működik

 

Hé, gyerekek!
Ez nem így működik,
itt valami
rettentően elromlott,
és a környéken
nincs oly szerelő,
aki seperc
megoldaná a gondot.

Beteg az ország
keleti fele,
orvost hívnánk,
a reményben,
hogy hátha
vaklárma csak
a jajveszékelés,
s a diagnózis
ártalmatlan nátha.

Amott Szabolcsnál
enyhe puffadás,
lejjebb Békésben
izületi gócok,
fent Borsodban
meg a hideglelés
rántja magára
ködből a pokrócot.

Ott a szegénység
a gyógypirula,
itt a fekélyre
orvosság a nincsen,
szemét befogva
szalad a remény,
kérő kezekre
rálegyint az Isten.

Hé, gyerekek!
Ez nem így működik,
közös lagziban
mi vagyunk a násznép.
Hé, gyerekek!
Ha mi sem hisszük el,
ez az egész, hogy
működhetne másképp?
 

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Nem szél voltam...

Stargazer képe

Nem szél voltam: vihar, mely gyorsan jön, elmegy.
Lobbanó gyertyaláng, tovatűnő percek.
A szerelem-rúnák mélyen bőröm alatt
bevésve csontig. Még őrzik a titkokat.

Nem voltam más nálad csak egyszerű vendég,
aki hogyha elmegy, nem marad, csak emlék.
Árnyék szobád falán, de múlnak az évek,
s lehet olyan leszek, mint borban a méreg,

mely meg nem öl, de nem is könnyű nepenthe,
melyet ha megiszol el lesz majd feledve
minden, mi egykor oly' szép volt és édes.

Találsz majd mást, százat, szeretni is fognak,
mégsem jársz végére a fájó titoknak:
hogy szép almátok belülről m'ért férges.

Megjegyzés:
Nagyon régi írás.

1
Your rating: Nincs (14 votes)

Gyom-büszkeség

Nem vitatom, tán én is gyom vagyok,
árokparton nőtt pompázó mihaszna,
kit eltaposhat bármilyen sarok,
irthat permet és kitépdeshet gazda.

De itt e földben lettem ily vadult,
amely bölcsője mindenféle magnak,
humusz képében átölelt a múlt,
de már vágyaim jelenben szaladnak.

Talán nékem is van szerzett jogom,
hiszen kikeltem, s itt süt rám a Nap,
ragyogását kelyhemmel felfogom,
mint mondat súlyát termékeny szavak.

Ide születtem, ez vállalt hazám,
nem vagyok tarkább bárkinél a réten,
de a mező tarkán simul alám,
s gyom-büszkeséggel tekint rám a népem.

Jöhet gazda, irtószer vagy sarok,
hegyes fogakból megszervezett hordák
téphetnek ki, én daccal meghalok,
gyökereim a rögök megmarkolják.
 

1
Your rating: Nincs (15 votes)

Ballada az öregség múló állapotáról

Még emlékszel a duzzadó erőre,
mely nap, mint nap a nő felé lökött.
Lágy parfümillat gőzölgött belőle,
és férjfotó a fotelágy mögött.
Hány leányszív lett általad törött?
Agyad vezette lent, az áramot.
Az idő elszállt tar fejed fölött.
Az öregség is múló állapot.

Még emlékszel a rétek zöld füvére,
hol focilázban égtek a szemek.
Vad lábcsatáktól forrt a férfi vére,
Nagy gomolygásban utcák és terek
*tengója folyt. Ó, őrült emberek
voltunk, túlnőve minden átlagot,
s ma rágondolni néha sem merek:
Az öregség is múló állapot.

Még emlékszel a sok-sok dáridóra,
a neved ott van pár kocsma falán.
S ha megszólalt az álmos báli óra,
lábad beindult magától, talán.
Most csalódással telve a karám,
válladra minden terhet rárakott,
és konstatálod, nejed oldalán:
Az öregség is múló állapot.

Nagyúr! Hunyjam le békében szemem,
vagy vágjanak le, mint egy állatot,
bizonyság rá, hogy igazam legyen:
Az öregség is múló állapot.

*A tengó a lábteniszt jelenti a városi szlengben. (lásd még: lábtengó)

A fenti balladát Hathor remek verse alá írtam komment gyanánt. Most úgy döntöttem felteszem önálló alkotásként. Hátha megállja a helyét.
válasz

1
Your rating: Nincs (18 votes)

Magányos vers

Stargazer képe

 

Itt van megint. Leül mellém,

mint nem kívánt régi barát.

Mázsás terhe nyomja mellem,

s rám öntözi fanyar borát.

 

Nem segít az alkohol sem,

vers és zene most elhagyott,

csak ülök a néma csendben

(becsuktam minden ablakot).

 

Ha rámszakad az éjszaka,

orromban bor s a vér szaga,

a magány fog velem kezet.

 

Akárhogyan kínzott és mart,

elviselem, bármeddig tart,

de megszokni ezt nem lehet.

 

1
Your rating: Nincs (27 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 1 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

bogyó cicánk

Összes vers

Összes vers : 6664

Összes próza

Összes próza : 426

Összes kép

Összes kép : 1045

Összes hangos vers

Összes audio : 39