Belépés

Active tribune users

  • Streit Gábor

Könnycsepp vagy...

Pillangó képe

Könnycsepp vagy....,
mi bánat hátán legördülve felnevet,
simogató ölelésed szívcsücsökben lel helyet.

Könnycsepp vagy...,
mi öröm szárnyán bús vállamra rárepül,
hímporából jóság kacsint, s nyújtózkodva elterül.

Könnycsepp vagy...,
szerelem fénye gyöngyvalódban felragyog,
szikrájában mosolyogva tűnődnek a csillagok.

Könnycsepp vagy...,
mi csókbuborék módra ül az ajkamon,
s érzéseim nem kell többé zsebkendőbe hajtanom.

1
Your rating: Nincs (33 votes)

Csak én élek tovább...

danaiz képe

Hiába hívlak felriadva.
Nem vigasztal
odaátba vetett hitem.
...már a lelked se kéne...
A szagod hiányzik.
Testmeleg léted.
Emléked se kell,
csak lennél még egyszer...!
S ahogy gyűlik a múlt,
úgy távolodom tőled
...és megyek feléd...
Van-e érintés
abban a valaholban,
ott a másik dimenzióban...?
Hiányzol
harminc éve, testi valódban.
Nem lázadok már...
Tegnap azt álmodtam
nem Te haltál meg -,
csak én élek tovább...

1
Your rating: Nincs (20 votes)

Kimetszelek magamból

 

Hogy nem vagy itt, tán már nem is akarlak,
köd-alakod szétfoszlik, semmivé lesz.
Aki kétszázzal hajt a betonfalnak,
úgy lesz örök, hogy fájdalmat se érez.

Néha meglep, váratlanul egy emlék,
reám ront orvul pár veled élt napom.
Szívkésemet mintha ördögök fennék,
kicsorbult hittel nem vagdalkozhatom.

Lassul, csihad bennem a vágy hatalma,
pereg a mag, és nem marad csak szalma,
büszkén hazudva, hogy búzát se látott.

Fekszem, terítve, önmagammal szembe,
a szikét, s tampont te adtad kezembe.
Kimetszelek magamból, mint a rákot.

1
Your rating: Nincs (17 votes)

Kis-Hárs-hegy

Párafátylát lehajtotta,
arcát rejti, alig látszik,
kacsintgat a Gellért-hegyre,
Napsugárral bújócskázik.

Leveti szép zöld kosztümét,
barna csipke új ruhája,
tetején, mint úri ékszer,
kilátó a koronája.

Élvezi az ősz illatát,
az utolsó napfény-csókot,
erdőjárók mély sóhaját,
tölgylevéllel küldött bókot.

2011. szeptember 21.

1
Your rating: Nincs (15 votes)

Vásárfia

Aysa képe

Tessék, tessék! Áll a vásár!
Jöjjön bátran közelebb!
Ha a portékámat nézné,
nem árulok, csak veszek.
- Hogy mit? -ezt kérdi:
nem szokványos az eset,
- Önbizalmat keresek!
Lehetne az antik, ócska,
mint használt gönc, levetett,
licitálnék rá, mert az enyém,
ha volt is rég elveszett.
Valahol a Tiszaháton
hagytam el egy keveset,
aztán némely délibábon
vált köddé, s szólt, ne keress!
Szóval apadt, mint a jó bor
a pincének rejtekén.
palackoztam volna egykor,
nem lennék ma szomjas én.
Szomjas vagyok és hiába
kémlelem a kék eget,
fekete az viharfelhős,
a Nap nem jő közelebb.
Pedig hogyha rám ragyogna,
félszeg mindenség közül,
hinni tudnám, hogy a vágyam
elém jön, el nem kerül.

1
Your rating: Nincs (23 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 3 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6482

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39