Isten ostora (és ezzel a verssel kivánok boldog névnapot az összes Attilánknak- bár csak egyről tudok)

Minka képe
Már gyerekként érted voltam oda
bár nagymamám eleget mondogatta:
-kislányom,ez Isten ostora,
hisz neve omen: Attila!
De nem hallgattam a jó szóra!
 
Szivemben nem volt helye többé másnak
s egyszer csak karjaid magukba zártak,
de nem hazudtoltad meg önmagad s neved,
néha pokol, néha menyország volt veled!
 
Mint ősöd, a hunok nagy királya
uralkodtál s te voltál ki életem diktálta
és mily sokszor éreztem mint Zéta,
hogy nem vagyok más, mint rabszolga!
 
Akár az ősmagyarok dicső fejedelme
erényeiddel s tetteiddel eltelve
gőgösen igáztál, mint ő népeket,
ám övéit védve mindenek felett,
övezte ezért -mint téged-
vak hűség és szeretet.
 
Igy hosszú évtizedek távlatából
hallom drága nagymamám szájából:
-óvakodj Isten ostorától!
 
Az ostorcsapásokat bátran kiálltam
s lám lett mindezért gazdag jutalmam
s évezreden átivelő büntetésem:
én már életem csak veled élem,
mert zsarnok vagy te,
mégis elveszett gyerek,
ha szemeid szemeimbe tekintenek!
1
Your rating: Nincs (13 votes)

A gyertya

Braunel képe

Gyertyát talált, pedig mást keresett,
mikor beletúrt mélyen a szemétbe.
Éhes volt már, két napja nem evett,
mégis nevetve tette a zsebébe.
- holnap eladja, - így gondolkodott
több holmival, mit másoktól kapott
s tán futja majd e pénzből jó kenyérre...
 
Este, hogy meghúzódott a vackán,
penészes falú régi pince zugba',
előkerült a gyertya is árván
és láttára örömtől felvidulva
félretette. Majd mást gondolt mégis;
- hisz fényénél olvashatok én is -
hát meggyújtotta, s nézte kipirulva...
 
És elővette féltett kincseit;
miket nejlon zacskóba zárva rejtett.
Kiterítette..; saját verseit
s a gyertyafénynél olvasásba kezdett.
Hajnalra ellobbant a gyertyaszál
és a legyengült test sem bírta már;
lelke felszállt… S nem törte meg a csendet...
 

1
Your rating: Nincs (28 votes)

Alakulunk...

A szerelmünk: Luca-széke,
lassan épül, alig készül,
ám az érzés szívem éke,
titkon mélyül, csöndben vénül!

Még nem tudom, hogy „örökre”,
de már érzem, hogy „talán”,
hozzád bújok örömömbe’
szép holnapunk hajnalán.

2011. május 8.

1
Your rating: Nincs (20 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 0 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

bogyó cicánk

Összes vers

Összes vers : 6664

Összes próza

Összes próza : 426

Összes kép

Összes kép : 1045

Összes hangos vers

Összes audio : 39