Liliom
Rég láttalak...
´kicsalt a rigók szava´?
Vagy csak őszi szél hozott?
Mint Maryt, a csodálatost?
Nyakadon sál,
didergős szavak súrlódnak
a csendben.
Minden rendben?
A kora esti félhomály
úgy rejti az arcokat,
ahogy a belső harcokat
sminkeli szalonképes
mosollyá az alkonyatból
megbékélést merítő
indulat.
...és szavalt a részeg
… és szavalt a részeg:
„Harmadnapja nem eszek,”
ajtók nyíltak, csukódtak,
s a kapaszkodók, mint szelíd
kötelek, himbálóztak fejünk felett.
...és torzak voltunk,
„Hogyha nem kell senkinek,”
szegény, szegény józanok,
nyakunkra hurkolt kötélen
lógtunk szívünk felett.
...és minden eltorzult,
„Elfognak és felkötnek,”
egyre csak szavalt a részeg,
összegabalyodott dudva-létünk
kisarjadt-kiégett, és gyilkosok,
áldozatok himbálóztak fejünk felett.
Skizofrén vagyok és ...
Skizofrén vagyok és ... Én is !
Fel sem fogtam az agyammal,
mikor szembe jöttem magammal.
Még csak nem is jutott eszembe;
ÉN jövök magammal szembe.
Se csááá, üdv, vagy egy jónapot,
Csak összenéztünk egy jó nagyot !
Mit bámul ez és utánoz engem ?
Menj a fenébe, nyald ki a seggem !
Ezt mondtuk egyszerre egymásnak,
így fordítottunk magamnak hátat.
Lám, lám, mit is ád a skizofrénia.
De ne aggódj, nem vagyunk haragba'.
Szívembe hegyes tüskét
Szívembe hegyes tüskét vert a múlt.
Emléked kegyetlen tüskéje ez,
s most úgy érzem, derékban elfelez.
Emlékszel még? Éppen bealkonyult,
mikor szerelmünk mohó lángra gyúlt,
s hallottuk, hogy a néma est neszez...
Szívembe hegyes tüskét vert a múlt.
Azt hittem, talán végleg elavult.
Vén hársunk törzsén ott van még neved,
kérgében őrzi szép emlékedet,
s az idők folytán semmit nem fakult.
Szívembe hegyes tüskét vert a múlt.
Aktív felhasználók
- grendorf
