Biztató

 

Az évek álnok módon elperegnek,
sok édes álom foszlik, tovaröppen.
Csak az marad, kit önzetlen szeretnek,
kit körülvesznek mindig, s egyre többen.

A fiatalság múlik, ám a kedved
töretlen, hiszen átölel családod.
Őértük élsz és van még annyi terved,
amíg a munka ösvényeit járod.

Szép vagy, holott az élet minden gondja
már ráncokat varr bársony homlokodra,
gondod csupán a boldogságod része.

Ha bajban vagy, tekints egy kicsit hátra:
számíthatsz rám, a hűséges barátra.
(És nem fontos, hogy érkezel, vagy mész-e!)

1
Your rating: Nincs (18 votes)

Liliom

nefelejcs képe
Liliom
1
Your rating: Nincs (20 votes)

Ketten

Braunel képe

Elállt a szél és csendre int az este.
Hallgassuk együtt! Jöjj hát kedvesem!
Leülünk szépen, lassan elmerengve;
Kezeidet a kezembe veszem…

Emlékszel? Régen, holdvilágos estén,
ugyanígy ültünk, álmos ég alatt…
Én szemeidbe, te magasra néztél;
de én is megláttam a csillagokat…

Gyere hát édes, csak még egyszer újra;
hisz énnekem semmi más nem maradt…
Üljünk le szótlan, új reményre gyúlva;
csak mi ketten… A csillagok alatt…

1
Your rating: Nincs (17 votes)

Jelentés egy női haditudósítótól (Vonulnak a varjak)

A Fekete Hadsereg elhagyja városom,
Fehér-tábornok kemény parancsát nem hallják:
-Maradni még! Hisz a házak közt a FAGY oson,
berúgva gyenge, szúette tölgykapuk alját.

A jéghozó háború négy hónapja tartja
magát, a Fekete Hadsereg azóta zabrál!
Agg ösztöne a csapatot mégis kihajtja,
s a kirakatban fészkelődni kezd a szandál.

2011.február

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Szerelem

Elalvás előtt kedvesem
mutasd fel tested minden este,
s én titkod újra ellesem
hajlékaidat felkeresve.
Elől lohol a szenvedély,
kövesd, akard, utol kell érned.
Szívedben ott az engedély,
a vágyad győzze le szemérmed!
Simítsd homlokod gödreit,
karom puha párnára fektet,
az éjszakát ma töltsd el itt.
Arcodról a verejtékcseppet
nyelvem hegyével csókolom,
rózsaszirmon gyöngyöző harmat,
csillogó pászta óboron,
melyen kívánás vére alvad.
Gerinced járja lüktetés
törjön mattá pupillád fénye,
érezd kínzón, hogy oly kevés
a levegő, egyre több kéne.
Szemsugár szőtte szárnyakon
tobzódjon testünk szilaj tánca.
Kapkodó öklöd hátamon
nászindulónk dallamát játssza!
Tiéd legyen a pillanat,
akard, hogy én okozzam veszted,
prédára úgy add át magad,
hogy áldozatul itt a tested.
Vedd át örömöm ritmusát,
ütemre hív ziháló melled,
amely mellemmel vív tusát,
bimbóidon vágy-áram gerjed.
Lángoló bőröd vesse szét
a hasadra tapadó inget,
hűséged megnyíló ölét
mutassa meg. Akarva minket,
hogy az a végső robbanás
a beteljesülést ígérve,
megváltozón maradjon más,
s mindkettőnket egyszerre érje.
Győzzünk együtt a túlerőn
torkunkból szakadt őrült jajjal,
s köszöntsön győztes harcmezőn
szerelmes álommal a hajnal.

1
Your rating: Nincs (17 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 2 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Új Éden

Összes vers

Összes vers : 6590

Összes próza

Összes próza : 423

Összes kép

Összes kép : 1040

Összes hangos vers

Összes audio : 39