Vallomás

Szemeidben, van még bőven csillogás,

füleid, mint egy néma vallomás,

farkad, mely oly keményen lengedez'

Hű ebem!  versem, rólad zengedez'.

1
Your rating: Nincs (19 votes)

Ambivalencia

Pillangó képe

Lelkem csendje apályt teremt,
üressége mozdulatlan.
Nem elemzek múltat, jelent,
elveszek e hangulatban.

Érzékhullám felkap, reptet,
szárnyam szélén vad borzongás,
kitörni kész vágyhúrt penget
bőrömön táncoló zsongás.

Testem lánca darabokban
szemenként hullott a földre,
szívem összefűzi sorban,
majd magán tekeri körbe.

Tán egy tüzes szemű lovag
pillantása leolvasztja,
s régen várt egyensúly fogad
- elhalt részem feltámasztja.

1
Your rating: Nincs (13 votes)

A hulla(részeg) - ki az a Poe?

Stargazer képe

Egyszer, már nem mostanában, üldögéltünk a kocsmában
Félig üres poharak közt tétovázott két kezünk.
Fejünk lógott, egyre lejjebb, nem forogtak már a nyelvek,
Hétvége volt, szombat este, a nap, mikor vétkezünk.
A nap, mikor elveszítjük a maradék fél eszünk.
Igyunk egyet még, gyerünk!

Ittunk volna még néhány sört, pálinkából is egy-két kört,
De pénzünk, mely nem kevés volt, olyan gyorsan enyészett!
Hol van hát a hűs nepenthe, gyógyír száraztorok-sebre,
Mely segít szenvedőnek, tőle holt is feléled?
Vagy legalább olcsó lőre, mit nyújt modern vegyészet?
Ide mind, az egészet!

Halkan szóltam, mintha fájna, a fáradt-szép pultos lányra:
Adna-e egy kört hitelbe? Könyörüljön, az istenért!
Mert itt van e néhány barát, szomjasak és semmi határt
Nem ismer a szenvedélyük, és innának egyre még.
Bármit, ami agynak árthat, s űzi bánatunk telét!
Szólt a pultos: egy fenét!

1
Your rating: Nincs (21 votes)

Délután Émivel

danaiz képe

Meghajolt a sárgálló kalász,
árokparton a kékséges katáng,
nézelődtek derékig növő füvek,
összekoccantak úton a kövek,
s hangjuk megpendült a fény-falán,
és aranyba fordult a nyári délután.
Vigyázva vittem apró terhemet,
búzavirág-dal kísérte léptemet,
visszaverődött tágra nyílt szemén
a nyár, a dal, a föld, az ég.
Fárasztotta e szépséges zsongás,
csendre intettem a sugaras tolongást,
és némán ringott a nyári délután,
...s vállamon elaludt az unokám.

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Mondd igazzá, mi nincs!

Én nem kértem tetőled soha semmit, s te mégis adtál valamit nekem. Olyat, ami hangulatomon lendít, párna fejemnek, s arcomra selyem. Csoda voltál, forrongó állandóság, életemen átfutó pillanat. Ahogy fuldokló szemléli a sorsát, levegő nélkül, mélyen víz alatt, úgy oltanám veled mindennap szomjam, kérve borzongó érzést még ahonnan, egykor adtál. Mondd igazzá mi nincs! Légy észrevétlen napjaimnak része, hol nem számít már érkezel, vagy mész-e? Kezünkön ott a látatlan bilincs. http://www.youtube.com/watch?v=R7vfPw9qK6o

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 72 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

bogyó cicánk

Összes vers

Összes vers : 6664

Összes próza

Összes próza : 426

Összes kép

Összes kép : 1045

Összes hangos vers

Összes audio : 39