Hideg vers

Ecsedi Éva képe

egy álmos délután
a hideg bekúszott
az ajtó alatt
végig lebegett a szobán
bebujt a sublót fiókjába
azután az ágy alá
majd megfordult
gonoszul mustrálta
mit támadhatna
orvul felemelkedett
a plafonra
onnan nézett
végig a szegényes
bútorokon
a kancsó boron a cipón
a rozoga asztalon
átkarolta az öreg fotelt
minek huzata
kopott foszlott
beleült ölébe
hideg párát lehelt a tükörre
elhomályosítva
a szegénység látszatát
mit nem lát
a vak kanári
a kalitkában
sem a macska
a sarokban

nem ad meleget már
a kályha
elfogyott a tüzelő fája
s a hideg örül
mára eleget tett
megdermesztett
egy életet…

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Tündérkert

nefelejcs képe

Szépséges Danaiz verssel:)

 

Tündérkert

Vadvirág, kert, néha szárny,
bennem bolyong egy leány.
Belső csillagrendszeren,
szívdobbanás, azt hiszem.
Néha dal, csendsuhanás,
bűvölő Hold-búcsúzás;
éjjel sápadt fényvirág,
haja zuhog, napsugár.
...hogy tündér-e nem tudom,
láthatatlan láthatom,
a mesékben folyton ott,
néha madár, néha szárny,
legbelső kert az a lány.

 

És egy csodás Nikosz-költeménnyel...:)

Ó, a tündérkert nekem
rejtelem
van benne ragyogó napsugár,
holdvilág
cincognak benne tücskök és bogarak
rajzanak
de nem hiányozhatnak soha belőle a
madarak
Ó, a tündérkert nekem
szerelem
vannak Ádámok és Évák, ez nem
helytelen
kényelem, lételem, féktelen
Ó, a tündérkert nekem
még terem?
 
És köszönöm Bo-nak is kedves versikéjét:
 
Fák,indák,virágok, özöne,
arcok és kicsiny madarak.
Isten adta a Te kezedbe,
Tehetséged,és a tolladat...
 
Tündérkert
1
Your rating: Nincs (16 votes)

Szeged

Stargazer képe

 

Azt mondják, fejünk felett a nap

többet ragyog, mint más tájakon.

Ha itt jársz, szívedből egy darab

itt marad, elhagy a fájdalom.

 

Én nem tudom. Itt éltem mindig,

elmondhatom, ez az én helyem.

Akárhová is mennék innen,

a város eljönne énvelem.

 

Ha vége már a hosszú télnek,

és eltemettünk fagyot-jeget,

mikor a kapunkon kilépek,

már körbecsókolnak a szelek.

 

Végigsétálva  a városon

mindegyik utcáját ismerem,

az új időket nem átkozom,

mégis belémhasít hirtelen:

 

lebontottak sok régi házat,

helyettük mások emelkedtek,

elsodorta az új évszázad

színhelyét régmúlt emlékeknek

 

és hol van az eltűnt hangulat?

De néha, ha a várost járom,

hallatják olykor halk hangjukat

emlékek, mint illanó álom,

 

mely mélyről tör fel és a szívet

úgy kínozza, majd belé szakad.

Mint beomlott bányában az érc,

bennem a ki nem mondott szavak.

 

A múzeum, a szökőkutak

(fürödtünk bennük már részegen),

a széles, hosszú sugárutak,

lányoknak súlya térdemen...

 

***************************

 

Régóta nem vonzza szememet

rengeteg csillogó kirakat,

inkább elfordítom fejemet.:

nézem a távoli hidakat.

 

A rakpart gátfalán megállok,

és hosszan bámulom a vizet.

Gondolkodom, hogy mennyi van még?

Néhány év, vagy talán évtized

 

és már nem leszek, de a város

tovább él majd, növekszik, dagad,

ugyanúgy megcsillan a napfény

a vízparti öreg fák alatt.

 

***************************

 

Amikor közeledik az est,

s a Dóm tornyán tetődísz a hold,

a sok szín, mit a nyugvó nap fest,

már csak halovány, illanó folt

 

s az alkony lassan eltakarja

a vérvörös tavaszi eget,

a városnak elhaló zaja

fülemben zúg, mint egy üzenet.

 

Megyek tovább a nagykörúton

követve kigyúló fényeket,

nem rágódva jövőn és múlton,

melyet megszépít a képzelet.

 

Egy autó dudál a távolból,

hangja halvány, alig ér ide,

zeneszó egy olcsó kocsmából,

amott hajlott hátú nénike.

 

Aztán lassan kihal a város,

a suhogó lombok szép szava

hívogat. Egy üres pad vár most,

a langyos városi éjszaka

 

körbeölel és én teljesen

feloldódom, magam átadom.

Mint közkatona a jeltelen

sírban. Végigfekszem a padon.

 

Nem látok csillagot az égen,

csak akkor, ha lehunyom szemem,

de a város, most úgy mint régen,

érzem: együtt lélegzik velem.

 

(2005 körül)

 

 

 

1
Your rating: Nincs (26 votes)

Lelkembe vésett seb.

Lelkembe vésett seb.
(Toribá "Sebet vés lelkembe..." versére.)

Fatörzs kérge óvja, hirdeti egy seben,
izzó szerelem lángolt akkor a szívemben.

Némán szól a véset; két név szívkeretben.
Beforrt heg a fán - égő űr ma lelkemben.

A legszebb érzések fájnak a legjobban.
Attól áll meg a szív, amitől megdobban.

Érzékeny hangszer szívem ha berezonál,
emlékbe kapaszkodva egyszer majd megáll.

Szívem fájó hangja - ha szól egyáltalán -
nem szól úgy többé, mint azon az éjszakán.

A fa is állva hal meg sebesült kérgével,
mint a szív - ha megáll - telve emlékekkel.

1
Your rating: Nincs (13 votes)

Természetgyógyász

 

 

 

1
Your rating: Nincs (25 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 9 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6482

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39