Tritikáléföldön

Tőzike képe

Már körbejártam háromszor e száraz földtekét,
Hol pergő homok - szürke dallam - játszik nászzenét,
Hol kételylepel takarja a szívünk bölcsejét,
Mint mindent rejtő rozsdanyom a barázdált ekét.
Hol válasz nincs, csak kérdezel,
Hol porkráterbe érkezel,
S ha kétes is, hogy létezel,
Csak pára válaszod;
Ott csipkés, hófehér ruhában régen elhagyott
Tritikáléföldön ásunk mély traktornyomot.

1
Your rating: Nincs (18 votes)

Anyákra egy nap oly kevés

Ha csak évente egyszer téved
kezedbe néhány szál virág,
ha csak egyszer derül fel képed,
s mosolyog rád a nagyvilág,
ha csak akkor nyílik a lelked,
rozsdás lakatja hangtalan,
kitárva azt, mit máskor elfed,
amikor Anyák Napja van,

félszeg zavarba-fúlt sután:
egy napot ünnepelsz csupán.

Ha már kényszerű kötelesség
lök át gyermeki szerepen,
szeretetet nem ad csak mentség,
magadra rántott fegyelem,
szokás diktálta könnyben áznak
gondosan preparált szemek,
s a megtervezett hálaárnak
ütköznek mondat-panelek,

köszöntőd hideg szó marad:
amellyel ünnepled magad.

Ha majd a rettegést szeméről,
gyermek-tolvajként elcsened,
s az anyalélek rejtekéből
karodban bukkan föl veled,
ha a kezét átfonja ujjad,
nem vigasza a leveled,
ha emléke válladra szunnyad,
s örökké ott van teveled,

ha az anya nem csak egy árnyék,
s eszedbe sem jut mért olyan,
percenként megvalósult szándék,
szívedbe tartó vérfolyam,
testéből test, és testből kezdet,
ín, izület, izomra csont,
görcsbemarkolt és eleresztett
kötél, szeretet-szálba font.

Amikor minden nap szeretted,
gondjait vállaidra vetted,
s ő láthatatlan jelt adott,
feloldozást gyermeki vétken,
s te része lettél észrevétlen:
tágíts életté egy napot!

És ünnepeld őt boldog önfeledten,
mert egyszeri, mert ismételhetetlen,
sorsodba oltott örök szerető.

Folyó, amint a forrásába ömlik,
kiáltás, amely visszanyúl a csöndig.
Benned haló és tőled eredő.

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Ahogy...

DnB képe

Ahogy a fűszálakat borzoló szellő a réthez,
csak úgy tartozzál hozzám.

Ahogy a földre hulló érett gyümölcs a fához,
csak úgy tartozzál hozzám.

Ahogy a bárányfelhők tartoznak a tavaszi éghez,
csak úgy tartozzál hozzám.

Ahogy a ma született bárány anyjához tartozik,
csak úgy tartozzál hozzám.

Ahogy Mária Józsefhez az aranylakodalmán,
csak úgy tartozzál hozzám.

Nem kell jobban, pont csak úgy,...
annyira elég lesz...

Budapest, 2011. szeptember 17.

1
Your rating: Nincs (17 votes)

12 pont

1
Your rating: Nincs (16 votes)

A nyár éppen eltűnt...

danaiz képe

A nyár éppen eltűnt a dombok mögött
ma reggel. Még langyos volt a járda,
szandálok topogtak villamosra várva,
hűvös árny hintázott eldobott kövön,
s a nyár éppen eltűnt a dombok mögött.
Utána vagy utánad siettem?
- Ki tudja, hiszen messzi hegyek
takarnak, felhők, párák és ködök,
mint tűnt nyarunkat ott a dombok mögött;
mintha mégis, mégis láttalak volna ott,
nem tudom hogyan, csak valahogy,
talán itt belül kicsit még elidőzött
a nyár, mielőtt eltűnt a dombok mögött.

Gyerekek szaladtak, hátukon táska,
megálltam, még langyos volt a járda,
az eltűnt nyárban a dombok mögött,
tudtam ott vagy, ifjú vagy és örök.
- Jól van. Itt ősz van - megadtam magam...
 

1
Your rating: Nincs (13 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 5 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Új Éden

Összes vers

Összes vers : 6590

Összes próza

Összes próza : 423

Összes kép

Összes kép : 1040

Összes hangos vers

Összes audio : 39