Vadmacskák
A dilemma megoldása
Két jó barát fontolgatja,
A lét utáni fikciót.
Az egyikük buddhistaként
Sejdít reinkarnációt.
A másik, mivel keresztény,
Túlvilági létre tippel.
De nem tudnak megegyezni,
S vitatkoznak igaz hittel.
Az igazság érdekében
Fogadalmat tesznek róla,
Aki előbb eltávozik,
A másikat informálja.
A keresztény hal meg előbb,
Majd álmot lát a buddhista.
Megjelenik neki éjjel
Eltávozott jó barátja.
-Mesélj gyorsan, mi a tuti?
Hogy telnek ott napjaid?-
-Korán reggel felébredünk,
S kimegyünk a napra mind.
Füves réten szeretkezünk,
Aztán reggelit kapunk.
Szeretkezünk utána is,
Majd tízóraizhatunk.
Tízórai után szexszel
múlatjuk a perceket.
Megéhezvén ebédelünk,
aztán megint szex lehet.
Uzsonnáig kipróbálunk
minden szép pozíciót,
és a vacsora előtt még
folytatjuk az akciót!
És ez így megy napról-napra.
Nincs megállás percre sem.
Nem kell éjszaka altató,
elfáradunk rendesen.-
-Akkor nyertél, Túlvilág van,
Hisz ott vagy a Mennyországban.-
-Nehogy azt hidd! Baknyúl lettem
Egy Állami Gazdaságban.-
Egy marék boldogság
De jó lenne újra gyereknek lenni,
Virágos réten vadvirágot szedni
Pöttyös labdát földobni az égig,
Zöld mezőn kergetőzni
De jó lenne újra szánkón siklani,
Édesapával hógolyózni
Hóembert gyúrni sárgarépa orral,
Meleg szobába futni kipirult arccal
De jó lenne újra a vasárnapi ebéd,
Húsleves illata száll felém
Körül ülni a kerek asztalt,
Falatozás közben vígan cseverészni
De jó lenne újra anya érintése,
Reggelente ébreszt lágyan simogatva
Hajamba piros szalagot fon,
Este mesével elaltat
De jó lenne újra a húsz filléres cukor,
Amit édesanya egy héten egyszer hozott
Ablakból lesni jön-e a Mikulás,
Szenteste várni a Jézuskát
De jó lenne újra kamasznak lenni,
Az első szerelembe beleesni
Órákat ülni a parkban egy padon,
Kedvesem csókját meg ízlelni százszor
De jó lenne újra veled sétálni,
A sápadt hold fényében szerelmet vallani
A Balaton partján naplementét nézni,
A boldogság varázsát végleg bezárni
De jó lenne újra fiatalnak lenni,
De jó lenne mindent újra átélni
Drága szülőket egy percre visszahozni,
Egy marék boldogságot a szívembe tenni
Gyönyörű szakadás
Indulsz, s én sokáig nézek utánad,
utadat lelkem vigyázza, olvadó
pillanat, puha zápor, hull a bánat,
hiányod áradó, szürke, nagy folyó.
Indulok, sokáig nézel utánam,
távolodunk, a gondolat csapongó
kolibri szárnya verdes, dobbanásban
mér a szív egymásra dobott, szorongó
percet. Foltozunk gyönyörű szakadást,
bújva emlékekbe, sírva-nevetve
az idők kezdetétől várjuk egymást.
Áldás-átok napra nap, találkozás-
búcsú forgatag közepén csendesen
vársz és várlak életen, halálon át.
A gyertya
Gyertyát talált, pedig mást keresett,
mikor beletúrt mélyen a szemétbe.
Éhes volt már, két napja nem evett,
mégis nevetve tette a zsebébe.
- holnap eladja, - így gondolkodott
több holmival, mit másoktól kapott
s tán futja majd e pénzből jó kenyérre...
Este, hogy meghúzódott a vackán,
penészes falú régi pince zugba',
előkerült a gyertya is árván
és láttára örömtől felvidulva
félretette. Majd mást gondolt mégis;
- hisz fényénél olvashatok én is -
hát meggyújtotta, s nézte kipirulva...
És elővette féltett kincseit;
miket nejlon zacskóba zárva rejtett.
Kiterítette..; saját verseit
s a gyertyafénynél olvasásba kezdett.
Hajnalra ellobbant a gyertyaszál
és a legyengült test sem bírta már;
lelke felszállt… S nem törte meg a csendet...
