Az ajtóba szorult nyikorgás
Az ajtóba szorult nyikorgás
csak annak tűnik fel, ki mindennap beteszi,
ki ritkán jár haza, az tán észre sem veszi.
Az ajtóba szorult nyikorgás
csöndje nem bántja vájt-fülét senkinek,
hiányát az érti, ki olajjal keni meg.
Az ajtóba szorult nyikorgás -
kedvesét váró nő elfojtott sírása,
még nem tudja, de szíve már sejti: Hiába…
Hagyaték
Hagyaték.
Kiürítettük a szülői házat.
El kell adni akár fele áron.
Régi könyveket, több százat,
az emléket mind sajnálom.
Zseblámpa, óra, borotva.
Edények ( lepattogtak régen.)
Dobozba rakom vigyázva.
Apám botja lóg a széken.
És itt a bélelt bakancsa.
Régen kapta még tőlem,
kímélte, alig használta.
Elmosódnak könnyeimben.
2012. május 10.
Tempera, papíron 30 x 40 cm.
Tánc a hold fényében
Remélem nem kapok ki Lottétól, de nekem nagy örömöt okozott ezzel a szép munkájával.
-http://www.youtube.com/watch?v=sQFW8y7ZLV0
Szuper lett Lotte!!
És a szép vers a képhez Barnaby-tól :):)
Ajándékom a holdfény, reszkető lepketánccal,
pillangószárnyon ezüst fényvarázzsal,
lebbenj, rebbenj a szélben,suhanjon könnyű táncom
mártózom a fénybe, csorduljon ében árnyam
lépteim nyomán, harmatossá váltan...
Gyöngybeszőtt álmom szelídül a hajnali csenddel,
rád találtam, élek, soha ne eressz el...
Fátyol takaródon lenge a szél, hadd látom
szemed csillog e még, akár a tiszta forrás.
Hableány vagy, csókod elvarázsol,
tajtékot terít körénk a hajnal. Szólj rám,
és hangodban ébredni érzem a nyári reggelt,
mikor fénye, és melege Te vagy a napnak...
A hold , még szemedben ásít,
álmosan kergetve, űzné a vágyat, mielőtt megvirrad,
még engedd, hogy lássam a táncod...
Maradj meg szememben, ne tűnj el,
mondd, hogy ez nem álom, s nem káprázat...
Ha felkel a Nap, mellettem legyél,
táncolj tovább, szépséged ölelje lelkem ,
ha születne újra a lélek, csak érted szülessen...
És egy gyönygyszem Danaiz-tól :)
éj-fény tánc
égből csordul éji tánc,
fény-árny testű mozdulás,
fehér, hűvös a selyem,
meglebben a szerelem,
álomban álom suhan,
lángszirom gyúl, lezuhan,
és kioldja a sötét,
titkokból szőtt köntösét.
Biztató
Az évek álnok módon elperegnek,
sok édes álom foszlik, tovaröppen.
Csak az marad, kit önzetlen szeretnek,
kit körülvesznek mindig, s egyre többen.
A fiatalság múlik, ám a kedved
töretlen, hiszen átölel családod.
Őértük élsz és van még annyi terved,
amíg a munka ösvényeit járod.
Szép vagy, holott az élet minden gondja
már ráncokat varr bársony homlokodra,
gondod csupán a boldogságod része.
Ha bajban vagy, tekints egy kicsit hátra:
számíthatsz rám, a hűséges barátra.
(És nem fontos, hogy érkezel, vagy mész-e!)
A bokaficam győzelme
A laposan felkészültem,
B etartottam a szabályt.
O lajágért mindenképpen
K üzdeni kell, nem vitás.
A zt gondolom, van esélyem
F uthatok az aranyér',
I lla berek, nádak erek
C élfotó itt mit sem ér!
A mikor majd híres leszek,
M int a futás bajnoka,
Gy alog már sohase megyek!
Ő felségem, a csoda!
Z ene szól majd, és a hárfák
E lbűvölő hangja száll.
L ehetett volna ez így is
M it is mondhatnék, komám!
E h! Kibicsaklott a bokám!:-(((
