Belépés

Active tribune users

  • grendorf
  • Streit Gábor

Örvény

Titok65 képe

Nézem a szemed tükrén izzó vágyat...
Félelem-ár zúdul felém, s nem tudom,
sikerül-e feltartanom félúton
az örvényt, mielőtt sötétlő árnyak

mélybe húzzák a burkot védő gátat,
vagy tehetetlenül, némán elbukom.
Pedig lelkemben több ezer neuron
bolyong, s keres magához illő társat.

Mesékben győznek jók, s elvesznek rosszak,
nem marad bennünk ki nem mondott mondat…
Bátran nyílhatunk a boldogság-térnek.

Múltat temetve jövő felé szállunk,
ám, ha magasban törik el a szárnyunk,
életünk, sajnos más véget is érhet…

1
Your rating: Nincs (17 votes)

Kutyabaj

 

Van egy kutyám, Izidor,
kicsit morcos fajta,
örökké a papucsom
bojtját tépi, marja.

Felkel reggel, s azt hiszi,
szép, gömbölyű labda,
nem pattog jól, s mérgében
majd ketté harapja.

Délidőben hasa kong,
húsgombócnak nézi,
csócsálja és ugatja;
hová lett a prézli?

Izidorom elcsitul,
mire hazaérek,
de a szakadt pomponok
mindent elmesélnek!

Kiskutyám csak les reám,
nem érti a pára,
mért cserélem papucsom
kemény faklumpára.

2012. március 7.

1
Your rating: Nincs (20 votes)

Tiéd a hit

Fiamnak

A hit tiéd, hát úgy kell hinned,
eredendően, mint a Kisded,
ki a világot megváltotta.
Csakhogy a hithez nincsen kotta,
nem gyöngy, hogy lábad elé öntsék,
nem orvosság és nem örökség,
nem árva rab, szívedbe zárva,
soha nem adás-vétel tárgya,
hiába bölcs, őszinte szándék,
nem kapható meg, mint ajándék,
hited önként állított mérce,
kevés egy élet halni érte.

Tiéd a hit, hát úgy kell hinned,
eredendően, mint a Kisded!

1
Your rating: Nincs (17 votes)

Engedd szabadon a pillangóidat!

nefelejcs képe

Toribának szeretettel:)

 

vályog-foncsor

langyos dombháton pipacs;
billegő bogár, szárnycsapás;
toll, bibe, tavasz, nyár; pihéből
hó, rajta lábnyomok;
őszi szél, ajkak esőbíbora,
harangvirágban a hang;
minden, minden múlni van.
por lesz és sár...
könnyeimből vetek vályog-foncsort,
s tükrömben a por élővé fordul:
pipacsháton piheszárnyak,
bíbor hóban harangvirág-lábnyomok,
bibe rezdül, s a csókok lágy,
szél kavarta hangsorok.
itt minden él, egyszerre van,
és mindenben én vagyok.
kirajzolódom álmokból
arcomra hulló,
könnyű szárnyakon...

Eltartott egy ideig... Hiába, nem vagyok a régi. :) Küldöm szeretettel és köszönöm ezt a gyönyörű képet, hogy láthattam, gyönyörködhetek benne és elvitt egy másik, belső világba... Toribát is ölelem és neki is küldöm a verset.  Nagy öleléssel: Dana ( Danámka)
 

Köszönöm Dana!!!

Engedd szabadon a pillangóidat!
1
Your rating: Nincs (16 votes)

Szerelem-Mese

Titok65 képe

Réges-régen, ifjú hévvel szerelembe estem,
Azt az érzést évek óta kutatva kerestem.
Addig sivár életemben fénysugár tűnt elő,
Lét-égboltom Napja elől eltűnt a zord felhő.

Ismerkedtünk, barátkoztunk, éreztem, hogy végem:
A szívemet összetöri, megígérte nékem...
Nem hittem a szavaiban, éltetett egy álom,
És, hogy végül betartotta, már hiába bánom!

Egy ligeti rozzant padon sokszor megpihentünk,
Sűrű erdő tisztásain őzikét kerestünk,
Eldugott, kis parkolóban beszélgetett lelkünk,
Míg egy kedves panzióban boldogságra leltünk...

Megtanultam nappalokban könnyek között élni,
És az éjjel leple alatt fájdalmasan félni
Attól, hogyha elveszítem, üres lesz a világ:
Szerelemkert ágyásában nem nyílik több virág.

Ördöggel is alkudoztam, eladtam a lelkem,
Cserébe csak annyit kértem: maradjon meg nekem!
Úgy éreztem, mást szeretni nem tudnék már soha,
Így az árat megfizettem, nem becsültem sokra...

Vágytam Vele boldogságot, és nem vettem észre:
Érzelmeim megfojtották, kimondta, hogy VÉGE!
Szeretetté szelídülve éltünk át több évet,
Ám, feledni sosem tudtuk, azt a fájó Szépet...

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 2 felhasználó és 22 vendég van a webhelyen.

Aktív felhasználók

  • grendorf
  • Streit Gábor

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6482

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39