Nyáréji ringató

danaiz képe

Kopott kis asztalunk most az oltár;
rajta napraforgó halvány fényteste
szundikál. Sárga porába bogár
lépett; neszezése pergő gyöngyzene,
zsoltár. Robban az este, menny dobol,
virágom apró levélkeze rezzen.
Gyerekkar ölel, reszkető kobold
könnye hulló szirom-csepp ablakszemen.
Kipp-kopp esőaltatót dúdolok,
ringatóm visszhangja szuszog szívemen.
Alszunk is már. Álmába álmodom
magam, s a záporban ázó réteken

ámulva nézzük, hogy hűti magát
égi zuhanyban, a lomha testű nyár.
 

1
Your rating: Nincs (13 votes)

A gyertya

Braunel képe

Gyertyát talált, pedig mást keresett,
mikor beletúrt mélyen a szemétbe.
Éhes volt már, két napja nem evett,
mégis nevetve tette a zsebébe.
- holnap eladja, - így gondolkodott
több holmival, mit másoktól kapott
s tán futja majd e pénzből jó kenyérre...
 
Este, hogy meghúzódott a vackán,
penészes falú régi pince zugba',
előkerült a gyertya is árván
és láttára örömtől felvidulva
félretette. Majd mást gondolt mégis;
- hisz fényénél olvashatok én is -
hát meggyújtotta, s nézte kipirulva...
 
És elővette féltett kincseit;
miket nejlon zacskóba zárva rejtett.
Kiterítette..; saját verseit
s a gyertyafénynél olvasásba kezdett.
Hajnalra ellobbant a gyertyaszál
és a legyengült test sem bírta már;
lelke felszállt… S nem törte meg a csendet...
 

1
Your rating: Nincs (28 votes)

A hatvankilencre

Hogy mennyit ér áldásos életem,

a nehéz napok és a könnyű évek?

A lelkemet hiába kérdezem,

ő sem tudhatja, hogy ma mennyit érek.

 

Az adás-vételt néha szégyellem.

Talán volt úgy, hogy többet adtak értem.

A vágy vezérelt, nem az értelem,

mikor magamért a más szívét kértem.

 

A repülőm a nagy síkságon landol,

ide tért vissza jó néhány kalandból.

itt gyűltek össze hordókban a gondok.

 

Belenyugodtam: osztozom a semmin,

új felszálláshoz kevés már a benzin.

Pilóta voltam, s most reptéri gondnok.

1
Your rating: Nincs (12 votes)

Felvételi kérelem

Toribá képe

Hát mérjetek fel, jöjjön az ítélet!
- Már sz@r az egész, háttal kezdtem a sort. -:(
De üsse kő, lesz ami lesz, s az élet
majd eldönti, rúghatom-e itt a port!
Annyi minden rakódott rám, de kérem,
legyetek ha lehet, belátók velem!
Szavaitok ostorát bár nem félem,
mégis, mégis reszket most a kezem.
Nem vagyok egy költőóriás, tudom.
Tollammal csak vakargatom a papírt.
De, hogy tudjátok, halkan megsúgom:
Más is volt, ki nem mondott semmit, csak írt!

S míg szívemben vizsgadrukk zakatol,
agyamban halvány szikra gyúl valahol.

1
Your rating: Nincs (19 votes)

Ahogy...

DnB képe

Ahogy a fűszálakat borzoló szellő a réthez,
csak úgy tartozzál hozzám.

Ahogy a földre hulló érett gyümölcs a fához,
csak úgy tartozzál hozzám.

Ahogy a bárányfelhők tartoznak a tavaszi éghez,
csak úgy tartozzál hozzám.

Ahogy a ma született bárány anyjához tartozik,
csak úgy tartozzál hozzám.

Ahogy Mária Józsefhez az aranylakodalmán,
csak úgy tartozzál hozzám.

Nem kell jobban, pont csak úgy,...
annyira elég lesz...

Budapest, 2011. szeptember 17.

1
Your rating: Nincs (17 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 3 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Új Éden

Összes vers

Összes vers : 6590

Összes próza

Összes próza : 423

Összes kép

Összes kép : 1040

Összes hangos vers

Összes audio : 39