Csakazértis (nap soroló)

Titok65 képe

H étről-hétre,
É vről-évre,
T étlenségem
F élretéve, csak
Ő érte ébredek.

K edvemet bár meg nem hozza,
E ngedelmes ember módra
D élben élem életem,
D olgom addig végtelen...

S zeretném már befejezni,
Z árni ajtóm, s hazamenni.
E lrepülni angyalszárnyon,
R eménykedve egyre várom,
D élután jöjjön el végre,
A kkor nem lépnék ma félre!

C sodás napra ébredek,
S zivárványt is nézhetek.
Ü zenet vár, s ha jól látom,
T őled jött, úgy hajnal tájon.
Ö rülök, hogy írtál végre,
R emegett is ujjam vége.
T üzes éjszakák emléke,
Ö led forró menedéke,
K épzelgésbe űznek...

P éntekhez, ha érkezem,
É rzem, hogy ma vétkezem.
N apból túl sok van egy héten, s
T erveimmel ellentétben,
E zt most kicsit átdolgozom,
K ínomban a fejem fogom...

S osem tudtam számolgatni,
Z árt rendszerben gondolkodni.
O lvasd szabálytalan versem,
M ely miattad ébredt bennem!
B ár egy kissé erőltettem,
A betűmet elvesztettem, s
T réfás napimádó lettem!

V égére értünk a hétnek,
A z ihlet is semmivé lett.
S zeretnék most megpihenni,
Á lmok mezején lebegni.
R évetegen, részegségben
N ézni, hogy a messzeségben
A lakot ölt édes vágyam.
P éntek óta erre vágytam!

1
Your rating: Nincs (18 votes)

Titkos éned

nefelejcs képe
Titkos éned
1
Your rating: Nincs (17 votes)

Nem működik

 

Hé, gyerekek!
Ez nem így működik,
itt valami
rettentően elromlott,
és a környéken
nincs oly szerelő,
aki seperc
megoldaná a gondot.

Beteg az ország
keleti fele,
orvost hívnánk,
a reményben,
hogy hátha
vaklárma csak
a jajveszékelés,
s a diagnózis
ártalmatlan nátha.

Amott Szabolcsnál
enyhe puffadás,
lejjebb Békésben
izületi gócok,
fent Borsodban
meg a hideglelés
rántja magára
ködből a pokrócot.

Ott a szegénység
a gyógypirula,
itt a fekélyre
orvosság a nincsen,
szemét befogva
szalad a remény,
kérő kezekre
rálegyint az Isten.

Hé, gyerekek!
Ez nem így működik,
közös lagziban
mi vagyunk a násznép.
Hé, gyerekek!
Ha mi sem hisszük el,
ez az egész, hogy
működhetne másképp?
 

1
Your rating: Nincs (15 votes)

Mosolyodat zsebre vágtam

Mosolyodat zsebre vágtam,
Ott ül a meleg kabátban,
Csöndes-puhán meghúzódva,
Vár a hűvös, rossz napokra.

Befészkelte magát mélyre,
Két ránc közt a meredélybe,
Ha hiányzol, belenyúlok,
S gondolatban hozzád bújok!

2010. december 30.

1
Your rating: Nincs (14 votes)

Laksmi

Laksmi
1
Your rating: Nincs (13 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 3 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6454

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39