Édesapám emlékére.
Édesapám emlékére.
Felriadtam éjjel háromkor.
Apám jutott újra az eszembe
Némán emelt ki álmomból,
hogy jelezze, eljött az ő ideje.
Még egyszer beszélgessek Vele,
biztassam, hogy jó Apám volt.
Csak ennyi volt neki elrendelve.
Értőn int, s egy szót se szólt.
Mécsest akartam gyújtani,
de elbizonytalanodtam.
Nem értesített róla senki,
nem kell még búcsúztassam.
Csak így kerülgettük egymást,
mintha egy szavunk se volna.
A tompult izzadt fáradtság
végül visszavitt ágyamba.
De tovább láttam elfogyó testét,
ahogy rám néz kék szemével,
majd felemeli kis csontos öklét
férfias biztató lendülettel.
Reggel riasztott a csörgetés.
Nővérkém szólt a telefonba:
Fájdalom nélkül hagyta el testét,
Gabi, éjjel “elment” a Tata.
2012. február 25.
Isten ostora (és ezzel a verssel kivánok boldog névnapot az összes Attilánknak- bár csak egyről tudok)
Arckép
Áldott Karácsonyt !
Illatok és dalok vesznek körül,
míg mosolyogva készül szíved,
hogy tiszta és kész legyen belül
befogadni az isteni szeretetet.
Távol marad a kicsinyes gond,
elmúlik a bosszankodás, harag.
Csak azt hallod mit szíved mond,
mert az igaz szeretetből fakad.
Ha valaki két tenyerébe fogja
arcod mint egy kisgyermeknek,
szemedbe néz és úgy suttogja
Boldog Karácsonyt, Szeretlek !
Könnycsepp tolakszik szemedbe,
nehezen nyelsz majd egy nagyot
és semmi más nem jut eszedbe.
Sohasem felejted el ezt a napot.
Így hoz fényt a szeretet ünnepe
a világon talán mindenkinek,
a sötét érzéseket messzire űzve
Karácsonyi Áldást kívánok Nektek !
Ébredését várva
Ha karjában ébred bennem az álmom,
nézem a szemét, a száját, a kezét,
szótlanság csendjét ámulva vigyázom,
hogy a simítás legyen arra pecsét,
ahogy némán szeretem. Megtalálnom
nem volt könnyű, soká követtem neszét:
most itt lélegzik könnyen, s vágyhatáron
kóborol képzetem rajta szerteszét.
Még szemembe zárom a képet: rebben
pillája, kócos feje párnámra ér.
Isten sem festhetné biztosan szebben!
Majd bőréhez bújik egy szelíd tenyér,
vagyunk az érintésizzásban ketten,
és összeköt minket egy hajszálgyökér.
