Tánc a hold fényében
Remélem nem kapok ki Lottétól, de nekem nagy örömöt okozott ezzel a szép munkájával.
-http://www.youtube.com/watch?v=sQFW8y7ZLV0
Szuper lett Lotte!!
És a szép vers a képhez Barnaby-tól :):)
Ajándékom a holdfény, reszkető lepketánccal,
pillangószárnyon ezüst fényvarázzsal,
lebbenj, rebbenj a szélben,suhanjon könnyű táncom
mártózom a fénybe, csorduljon ében árnyam
lépteim nyomán, harmatossá váltan...
Gyöngybeszőtt álmom szelídül a hajnali csenddel,
rád találtam, élek, soha ne eressz el...
Fátyol takaródon lenge a szél, hadd látom
szemed csillog e még, akár a tiszta forrás.
Hableány vagy, csókod elvarázsol,
tajtékot terít körénk a hajnal. Szólj rám,
és hangodban ébredni érzem a nyári reggelt,
mikor fénye, és melege Te vagy a napnak...
A hold , még szemedben ásít,
álmosan kergetve, űzné a vágyat, mielőtt megvirrad,
még engedd, hogy lássam a táncod...
Maradj meg szememben, ne tűnj el,
mondd, hogy ez nem álom, s nem káprázat...
Ha felkel a Nap, mellettem legyél,
táncolj tovább, szépséged ölelje lelkem ,
ha születne újra a lélek, csak érted szülessen...
És egy gyönygyszem Danaiz-tól :)
éj-fény tánc
égből csordul éji tánc,
fény-árny testű mozdulás,
fehér, hűvös a selyem,
meglebben a szerelem,
álomban álom suhan,
lángszirom gyúl, lezuhan,
és kioldja a sötét,
titkokból szőtt köntösét.
Ledőlt a templom
Agyamban élsz. De már a régi tűznek
halvány parazsa izzik lelkemen.
Emlékeim gyakorta visszaűznek
melléd és szíved itt van még velem.
Hogy volt? Mi volt? Próbálom összerakni
hozzád kötött féktelen éltemet,
de csillogásod fénye halvány, talmi,
a múlt varázsa rögtön eltemet.
Új hajnal pirkad napunk bűvkörében,
nem szerelem, ám vastagabb kötél
köt össze minket, erősebb, mint régen,
szebb helyett ez most jobbra ösztökél.
Ledőlt a templom, ám még áll az oltár.
Fontos hogy vagy, s már nem számít, hogy voltál.
Szépség
Szavak
Szavak, ó csodás szavak
tél után elhozzák a tavaszt
szívedbe nyarat lopnak
éltető vidám napsugarat,
esténként betakarnak
ha fáj a lelked vigasztalnak,
mikor a csend fojtogat
felszabadítanak a szavak.
De ha rosszul mondod őket
pusztítanak szinte ölnek,
kioltják a napsugarat
őszbe hajlítják a nyarat.
S mi egykor elhozta a tavaszt
szívedre hord fagyott havat
szemeden dermedt könnycsepp
ajkadon némaság pecsétje,
nem beszélsz többet...
félsz: a szavak végleg összetörnek.
