alak-art.hu

H étről-hétre,
É vről-évre,
T étlenségem
F élretéve, csak
Ő érte ébredek.

K edvemet bár meg nem hozza,
E ngedelmes ember módra
D élben élem életem,
D olgom addig végtelen...

S zeretném már befejezni,
Z árni ajtóm, s hazamenni.
E lrepülni angyalszárnyon,
R eménykedve egyre várom,
D élután jöjjön el végre,
A kkor nem lépnék ma félre!

C sodás napra ébredek,
S zivárványt is nézhetek.
Ü zenet vár, s ha jól látom,
T őled jött, úgy hajnal tájon.
Ö rülök, hogy írtál végre,
R emegett is ujjam vége.
T üzes éjszakák emléke,
Ö led forró menedéke,
K épzelgésbe űznek...

P éntekhez, ha érkezem,
É rzem, hogy ma vétkezem.
N apból túl sok van egy héten, s
T erveimmel ellentétben,
E zt most kicsit átdolgozom,
K ínomban a fejem fogom...

S osem tudtam számolgatni,
Z árt rendszerben gondolkodni.
O lvasd szabálytalan versem,
M ely miattad ébredt bennem!
B ár egy kissé erőltettem,
A betűmet elvesztettem, s
T réfás napimádó lettem!

V égére értünk a hétnek,
A z ihlet is semmivé lett.
S zeretnék most megpihenni,
Á lmok mezején lebegni.
R évetegen, részegségben
N ézni, hogy a messzeségben
A lakot ölt édes vágyam.
P éntek óta erre vágytam!