Hozzáadtalak a figyelőlistámhoz...
Esti vers messziről indulóknak és megérkezőknek
Elidultunk, tarisznyátlanul.
Lepkehálóban vergődő gondolat
repítette súlytalan álmunk.
Ajándék-ünnep voltunk.
Nem kapni, adni vágytunk.
Zárt ajkunk mögé szorítottuk
vágyunk dalait.
a szónak nincs helye itt:
egy pillantással szórom eléd
ölelésem bíbor szirmait.
2008. május 22.
Mert belehalunk (részlet 1.)
120 x 85 cm a teljes kép (olaj-farost)
Zugló-Nyugati
Meghalnék, bár minden hiába.
Szívedben régen halott vagyok.
Szógödör visz egy üvegvilágba.
Fények nélkül is fényben ragyog.
Zuglón átrohan, minden mi gördül
Keserűn száll a sebes madár
Belül zivatar, kívül eső
Váltóra állított édes halál.
Csikorgó kerék, mint basszus visít.
Hétszírmú kővirág vagy kiskereszt?
Nézz szembe, nem jön, nincs itt már szív.
Hidd el nekem, ő sosem szeret!
1284
Sínek.
„Halálra hangolva” szívem.
Vadul karcolva táncol.
Törik, törés, hazaértem.
Kölök, kilök, sebes, vége.
Nem ütemre áll meg, pörög.
Üvöltve ütközik, vérzik.
Csillog, már nem jössz jövő.
Most nézz az égre, itt vérbe.
Retinádra beégve.
Meghal fiad szívedben.
Kis szajkó megbújt kezében.
Könnyét az utolsót rejtem,
Halálos mosoly a vég.
Hangol a zenész újra.
Kék- narancssárga az ég.
Kiscipő hallgass „ahogy,
nyílik a kapu” a semmi.
Ma nincsen, belőlem a minden.
Örökre eltávozok. (tt)
2011.10.21.
Szivárványvalóság
Belőled fontam szivárványvalóságot,
hercegnővé tettél rózsás ajkú varázs.
Angyali zenével, könnyű tündérálmot,
vágyam piros égaljból felizzó parázs.
Ködpalást színű hercegem lettél,
vágyakból fontál körém palotát,
álmodó hidakat építettél,
fénynyalábokból főztél vacsorát.
Nem működik
Hé, gyerekek!
Ez nem így működik,
itt valami
rettentően elromlott,
és a környéken
nincs oly szerelő,
aki seperc
megoldaná a gondot.
Beteg az ország
keleti fele,
orvost hívnánk,
a reményben,
hogy hátha
vaklárma csak
a jajveszékelés,
s a diagnózis
ártalmatlan nátha.
Amott Szabolcsnál
enyhe puffadás,
lejjebb Békésben
izületi gócok,
fent Borsodban
meg a hideglelés
rántja magára
ködből a pokrócot.
Ott a szegénység
a gyógypirula,
itt a fekélyre
orvosság a nincsen,
szemét befogva
szalad a remény,
kérő kezekre
rálegyint az Isten.
Hé, gyerekek!
Ez nem így működik,
közös lagziban
mi vagyunk a násznép.
Hé, gyerekek!
Ha mi sem hisszük el,
ez az egész, hogy
működhetne másképp?
